Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 1. szám - Horváth Barna: Pályánk emlékezete

tunk le, a zárómondat így hangzott: Majd rá fogsz jönni, hogy igazam volt. Akkor majd azt fogod mondani: „ Apának igaza volt. Ez a mondat messzire tekintő politikai próféciák után következett. A mi korosztályunk teljesen alaptalan álmodozásnak tartotta azt, amibe ő erősen hitt, hogy egyszer a megszállók hazamennek és a kommunizmus csődöt fog jelenteni. Most, amikor szó szerint beteljesült az, amit O már az 50-es években megjövendölt, valóban nincs más változat, csak annak kimondása, hogy „ Apának igaza volt . Bár megérhette volna igazának virradatát és igazolását annak a passzív rezisztenciának, amivel a kétkezi munkába menekült. Ma is hallom bakancsának csattogását a mádi köveken, amint jön hazafelé a szőlőből, mint egy holtfáradt munkaszolgálatos. Önként vállalta ezt az életmódot, a hegyaljai kisbirtokosok majdnem napszámos gürcölését. Értelme és képzettsége folytán lehetett volna pincemester, vagy borkombinát igazgató és ki tudja még mi minden. De ő semmiféle „ szerepet nem vállalt. Ezzel önmagának tartozott.

így érthető, hogy amikor pályaválasztásomra sor került, ő erősen állította, hogy a papi pálya nekem való és nem is kell másfelé kacsintgatni. Csakhogy 1954-ben már a volt egyházi iskola hatását jó részben elmosta az államilag hitelesített ideológia. Ha nem merültünk is el a tagadásban, de a buzgóság alább hagyott és volt idő, amikor úgy látszott, hogy az irodalom művelése nyújtja majd a hivatás igazi örömét. A ballagok nevében búcsúbeszédet mondtam, amit rövidítve a Rádió is közvetített. A felvétel után megismerkedtem Koroda Miklós íróval, Tóbiás Áronnal, Randé Jenővel, akikkel a Hortobágyra is eljutottam riportkészítés címén. A Béke és Szabadság c. újságban Koroda Miklós úgy mutatott be, mint az irodalom reménységét. Gondoltuk, hogy mindez elég lesz az egyetemi felvételhez. De nem volt elég. Az ELTE angol-magyar tanári szakára „ helyszűke miatt nem vettek fel. Debrecenbe irányítottak magyar-orosz szakra, ahol magyarból már nem kellett volna felvételizni. Apa néhány nyomós érvvel eltorlaszolta az utat az orosz nyelv felé. Újra hallottam a Teológiára menés érveit és azt a biztos állítást, hogy akit az Isten papnak teremtett, az úgy sem mehet másfelé. Ezt is megmondta apám, hogy nem fog sikerülni másfelé menni. Nos, próbáljuk ki — mondtam, a vitában némi derűvel ~ próbáljuk ki, hogy a Teológia felvesz-e? De meg fogom mondani _ tettem hozzá, hogy nem érzek hivatástudatot. Ezt valóban elmondtam a bizottság előtt, s talán éppen ez tetszett meg a bölcseknek, mert felvettek a debreceni Teológiára.

Mindez csak azért érdekes, mert így utólag Jónás-szerü figurának látja magát az ember. Ha hisz is úgy általában, de magára nézve nem alkalmazza direkt módon az elhivatás követelményeit. Ha a világhoz igaJíoruál/i CBarna

116