Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Horváth Barna: Pályánk emlékezete
yforoái/i CBarna Horváth Barna PÁLYÁNK EMLÉKEZETE1 I. S zándékosan a személyrag elhajlításával írom az előadás címeként az eredetileg Kazinczy életrajzára gondoló témameghatározást, amit dr. Takács Bélától a felkéréskor kaptam. Több oka is van. ennek. Az első mindjárt az, hogy nagyzolásnak tűnhetne kis falusi £>api egzisztenciánkat és működésünket a nagy nyelvújító és irodalomszervező literátor pályájával egy napon említeni. Kazinczy neve fényes csillag Kelet-magyarországi égboltunkon. Lezárult életmű, amit kutatók raja tanulmányozhat az idők végezetéig. Nem nagyon találunk olyan közös nevezőt, ami akár méretben, akár minőségben ösz- szehasonlításra adna alkalmat. Mégis jó meghagyni, még ha egy kis módosítással is, a készen kapott címet, mert klasszikus és frappáns megfogalmazása ez annak, amit most tenni akarunk: bepillantani egy volt pataki diák 60 felé közelgő életébe. A 60 számmal írott és nem a helységnév nagy H betűjével. Ezzel csak az eltelt időt jelöljük és még valamit, ami lényeges, hogy aki itt ír vagy beszél, megmaradt valamiképpen Sárospatak igézetében. Nem rántotta el pályájáról távolibb fények vonzása: sem Európa, sem Amerika, de még Budapest sem. A sajószentpéteri Lévay József költő, akit közismert szerénysége ugyancsak a vidéki jelentéktelenség völgyében marasztott, így rögzítette egyetlen verssorban ezt a gondolatot: „ Én a Sajó partján a völgyben maradtam. O életrajzát „ Visszatekintés címmel írta meg. Érdemes tanulmányozni az önértelmezésnek ezeket a ma már klasszikus dokumentumait: a Kazinczyét, a Lévayét és másokét, mert helyi-értékünk meghatározása, a tudatos jelenlét, a dasein szinte megköveteli, hogy bizonyos kérdésekre magunk adjunk választ bármilyen pályán vagyunk, így ebben a mai előadásban azt szeretném vizsgálni és felmutatni, hogy a személyes érdekeltség, az individuum szükebb világa hol és hogyan kapcsolódik más világokhoz? Mitől lesz egy 200 éve élt, vagy egy még ma is élő személy önéletrajza érdekes? A tapasztalat azt mutatja, hogy önmagának mindenki elég érdekes. Amikor azt halljuk, hogy „ az én életem kész regény , akkor két dologról biztosak lehetünk? Az egyik, hogy az illető őszintén úgy gondolja, életrajzában valami regény- érték van, másrészt, ezt a regényt soha nem fogják megírni. 1 Elhangzott a Pataki Diákok Debreceni Csoportjának találkozóján, 1995-ben. 110
