Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dienes Dénes: "Használni akarván ő nemzetének"
DIENES DENES Molnár zsoltárainak első magyarországi terjesztője a fentebb már említett Ujfalvi Imre volt, 1607. és 1610. között megjelent munkájában néhány genfi zsoltárt közölt. Igazi, erőteljes támogatást pedig a puritánusoktól nyert, ez azonban inkább ártott népszerűségének, mint használt. Ennek legfőbb oka - az ismert puritánus küzdelmek hullámverésein túl vagy azok között - az egyoldalú és túlzó kizárólagosság volt. Lássunk most csak egy jellemző példát: 1660-ban a sárospataki gyülekezet panaszát így jegyezték fel: "Az éneklés felől panaszt töttenek, hogy a Molnár Alberttül /való/ franciái soltárok kívül más reformátoroktul írt parafrázisokat nem akarja kiváltképpen Szathmári ur, hogy énekeljék".1 /Szathmári Baka Péter ismert puritánus lelkészről van szó/. A XVII. század végén - amint Tótfalusi Kis Miklós tudósításából ismerjük - még mindig nincs átütő ereje Szenczi zsoltárainak gyülekezeteink életében.1 2 A XVIII. századi ellenreformációs prés halál-szorításában lett a zsoltár a Szentírás mellett a hűség és a kitartó erő áldott forrása. A zsoltárokkal kapcsolatosan újra meg újra felvetődő problémák egyáltalán nem Szenczi versei körül hullámzanak. Azok valóban ma is prófétai erejű költemények - egyetlenegy nemzet genfi zsoltár-fordítása sem állja vele a versenyt, sőt még az eredeti sem! A "Scottish Psalmer" már nem is emlékeztet a genfi zsoltárra, a német reformátusok Lobwasser akkorra már elavult szövegét a XVIII. században újakkal igyekeztek pótolni, de nem őrizték meg a teljes genfi vers- és dallamanyagot. A franciák 1667-79 óta nem az eredeti Marot-Béza szöveggel énekelték a zsoltárokat, mintegy negyven éve pedig modern átdolgozásokat készítettek. Még a hollandok tartottak ki leginkább az eredeti formák mellett, de ők sem használják a teljes zsoltár-anyagot.3 A zsoltárok körüli meg-megújuló viták a francia dallamok és a magyar református énekkultúra között tátongó szakadék mélyéből kerülnek egyházi közéletünkben napirendre. Így volt már ez a kezdetektől. Asztalos András nagyszombati polgár írta Szenczinek 1609-ben: "Az Psaltérium igen igen szép volna...Mind 1 Sárospatak, Kollégiumi Levéltár: Protocollum Kgg.1.3. 306. 2 Misztótfalusi Kis Miklós: Szent Dávid Soltári, Amsterdam, 1686. Elöljáró beszéd 3 Csomasz Tóth Kálmán: Háromszázötven éves a Psalterium Ungaricum, Református Egyház, 1957.107-111. 34
