Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Dienes Dénes: "Használni akarván ő nemzetének"

'HASZNÁLNI AKARVÁN Ő NEMZETÉNEK'

Johann Heinrich Alstedt héber zsoltárainak előszavában már 1609-ben megemlékezik Szenczi művéről, Martin Opitz 1626-ban az európai irodalom zsoltárírói között feltünteti Molnár Albertet is.

Hazai kedvező fogadtatását Filiczki János "theológus deák” ajánlotta lelkesen, nem kis büszkeséggel sorolva be Molnár alkotását az európai nemzetek sorába:1

Dávid királynak másfélszáz Sóltárit Szent Lélek által Íratott énekit,

Gyönyörűséges nótájú versekre Ketten szerzették franczia nyelvre.

Ötvenét Clemens Maroth fordította,

És a többit a Theodorus Béza.

Ezeket osztán németek, olaszok,

Spanyolok, belgák és az anglusok,

Ő nyelveken követték a lengyelek,

A lengyelek után a tisztes tsehek,

Kik Dávid Sóltárit, egymást követvén,

Egyenlő nótákkal éneklik szépen,

Hogy pedig még nem volna deák nyelven,

Spétha András deákul szerzé épen.

Kinek az gyönyörű ékes voltát Még Orféus sem győzné meg nótáját.

Midőn ezt jól látná a Molnár Albert,

/Aki sok országot látott és tengert/

Hogy ennyi sok keresztyén nemzet közzül Tsak magyar nép volna e versek nélkül,

Használni akarván ő nemzetének,

Segedelméből a kegyes Istennek A Sóltárt magyar versekbe formálta,

És a francziai nótákra szabta.

Kit tőle végy jó néven, hiv Olvasó,

Hogy Istentől néked adassék sok jó.

1 Tolnay Gábor: A költő és a tipográfus i.m., valamint v.ö. a 12. jegyzettel.

33