Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 1. szám - Győri István: A harmonizáció és a szövegkutatás kérdése a Máté szerinti evangéliumban
HARMONIZÁCIÓ ÉS A SZÖVEGKUTATaS KÉRDÉSE A MÁTÉ SZERINTI EVANGÉLIUMBAN idézete is hasonló prepozíció* megoldást ad ÍKor 15.25-ben: 07E0 TOO£ noöac, OCOTOO - az Ó lábai alá”. A LXX a OTtOftOÖlOV 5(0V TCOÖCDV CTOO kifejezést tartalmazza a Zsolt líO.Í-ben. ami a görög nyelvben képzavarnak . vagy lega lábbis erőltetett metaforának bal és nem is pontos visszaadása a héberben található nyelei szerkezeinek. Ennek ellenére a későbbi kéziratok, a bizánci koine szövegcsoporl a LXX szövegéhez igazodik. Ez azt mutatja, hogy a hellén környezetben tehát a pogánykeresztyén gyülekezetekben inkább a LXX-l használták és nem a héber eredetit. Más helyen is megfigyelhető, hogy terel nyer a LXX megfogalmazásával való harmonizáció (pl. Ml 2.18-ban a Bprjvoq KOtl KÁOlOTfiOC; megfogalmazás a C. D kód exekben és a koine szövegcsoporlban). A harmonizáció másik érdekes jelensége az. amikor egy-egy megfogalmazás olyan gyakori és annyira evidens volt. hogy ehhez automatikusan igazodtak. Ezeket az eseteket terminológiai harmonizációnak lehel nevezni. Legegyszerűbb formája ez az úgynevezett méltóságjelzők használata. Ml elején a nemzetségtáblázat általában csak a neveket közli. Egyetlen kivétel van csupán. Dávid esetében néhány kézirat (C. L. W. lat slb) kiegészíti a ß(X0lA.80£ - király jelzővel. Ha az evangélium első olvasói és hagyományozó! zsidókereszlyének voltak, akkor ez nem különleges. Nekik az volt a természetes, hogy Dávid királyvollál hangsúlyozzák. Ml 1.22-b eu a többségi szövegben ez áll: IVOt 7IÁT|p©0Tj TO pij0SV 0710 KOpiOO Sid TOO 7CpO(j)TjTOU - hogy beteljesedjen, amit megmondott az Ur a próféta állal. . Ezután következik az Esaiás 7.Í4 idézete, az Immánuelre vonatkozó jövendölés. Az első környezetben nem volt szükség rá. hogy megnevezzék, melyik próféta szólt így. de később, ahogy az evangélium továbbterjedt ízráel népének körein, már szükség volt rá. így tehát bizonyára nein véletlen, hogy a D-kódex és a korai fordítások (it. sy. sa) egészítik ki így: HcJOtlOO TOO 7ipO(|)TjTOO. Hasonló jelenséggel találkozunk Ml 2.15-b en (Esaiás szája állal). Ml 17,21-nek nemcsak terminológiai, hanem theológiai harmonizációs jellege is van. Az előző. 20. versben léányegében befejeződik a történet. Jézus a tanítványok hitetlenségével magyarázza, hogy nem tudták a holdkórosl me99yógyílani. Ezután jön egy újabb magyarázat, mintegy a történet 23
