Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dr. Frank Sawyer: The roots of totalitarianism (A totalitarizmus gyökerei)
DR. FRANK SAWYER tésre ítélte Sztálin egyik három főből álló katonai bírósága („trojkába). A kisregény a munkatábor egy napjának eseményeit követi végig, hajnali 5 órától este 10-ig. A rabokat egy síndarabot kongató kalapács ébresztette. Iván azonban - akit nem neve alapján azonosítanak a táborban, hanem mint S-854-es rabot - ágyban marad, mivel lázasnak érzi magát. Az egyik felügyelő figyelmezteti, hogy három napi szigorított magánzárkával büntetik, ha nem kel fel időben. Az őr ezután úgy tesz, mintha a szigorított fegyelmi barakkhoz vezetné, de aztán kiderül, hogy csak a parancsnoki barakk padlójának felmosását adja neki parancsba. A történet kezdése azt az érzést kelti bennünk, hogy soha senki sem tudja, milyen büntetés vár rá: a kegyetlen végzet - alighanem meg nem érdemelten - bármikor lesújthat. A szerző kétséget kizáróan arról beszél, hogy ez nemcsak a munkatáborokban volt igaz a kommunizmus alatt, hanem a társadalom egészében is. A kommunista rendszer legmélyén félelmet találunk. Valójában a munkatáborok nem „természetellenesek”: többnyire ugyanazt alkalmazza mindegyik egyre „hatékonyabban” (abszolút kontrollt). A táborokban működhetett a „társadalmi gépezet”, a sztálini kontroll alapvető logikája. A táborok a totalitárius társadalom lenyomatai voltak. A táborokban a tökéltes ellenőrzést lehetett érvényesíteni anélkül, hogy az emberi szabadság sárbatiprásával szembesülni kellett volna.1 A zsarnokság, mint neurózis Honnan származik bármilyen totalitarizmus és önkényuralom? A motivációk egyike egyértelműen a mások fölötti hatalmaskodásban rejlik. Diktátorok, akár a politikában, egyházban, otthon, vagy a munkahelyen élvezik, hogy másokat hatalmuk alatt tarthatnak és másoknak parancsolgathatnak. Amíg azonban egy diktátort általában „erős embernek” gondolnánk, pszichológusok kimutatták, hogy azok az emberek, akik szeretnek másokon uralkodni valójában az önállóság problémájával küzdenek. Üresnek érzik magukat, ha nincs kin uralkodjanak. Pszichológusok állítják, hogy a diktatúra a szabadság előli menekülés eszköze, mivel a hatalmaskodó emberek és rendszerek félnek szem1 vö. Zygmunt Bauman, "A Century of Camps?", a Life in Fragments- ben: Essays in Postmodern Morality (Blakwell Publishers, Oxford, 1995) c. ,,v 90
