Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Dr. Benke György: Keresztyénség és európaiság

KERESZTYÉNSÉG ÉS EURÓPAISÁG Római birodalom nyugati felétő! egyre inkább elszakadó és önállósodó birodalomrészt pedig Bizáncnak. Rómát a hunok és gótok, majd a frankok sanyargatták, meghódoltatták. Bizánc ez­alatt épült és erősödött. A császári hatalom és a keresztyén egy­ház sehol annyira össze nem szövődött, mint ott. Bizánc és Ró­ma a 6-7. században ellenségekként álltak szemben egymással. Magyar őseink idevándorlásuk során a keleti keresztyén- seggel találkoztak először. Sarolt, Géza felesége, István anyja a bizánci keresztyénségben nőtt fel. Egyik erdélyi gyula - gyula katonai, főúri rang volt őseinknél - Bizáncban keresztelkedett meg. Bulcsu horka - vezér - egyre-másra vezette rablóhadjáratait Myugatra. Ő is megkeresztelkedett Bizáncban, és azért tette ezt, hogy így biztosítsa magát, mintegy szövetséget kötve a keleti császársággal, hogy ne kelljen hátbatámadástól tartania, míg neki és hadainak Nyugaton volt dolga. Az idejövő magyarokat mint félelmes és vad rablónépet ismerték meg és rettegték a német, francia és itáliai városokban. A tőlünk nyugatra fekvő szomszé­dos országok kolostoraiban imádkozták ezidőtájt: "A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket". A baseli Münster alagsorá­ban láttam azt az emléktáblát, melyen olvasható, hogy a X. szá­zadban Baselben a rabló magyar lovasok hány embert öltek meg. Mikor a 60-as évek elején ott járt Darányi Lajos püspök, egy volt pataki diák, Lemesi József lelkipásztor mutatta meg neki azt a táblát, és ezt mondta: "Lajos bácsi, ezt csak a magyaroknak mu­tatom meg". Az augsburgi vereség (955) után a közeli német-római csá­szárság szomszédságában dönteni kellett, hogy hová is tartozza­nak a honfoglaló magyarok. Érzelmileg, különösen az asszony­nép, a későbbi királynék is, a keleti keresztyénséghez kötődtek, a politika azonban azt diktálta, hogy a nyugati keresztyénséghez kapcsolódva kell biztosítani az itt letelepedett magyarság jövőjét. Mindkét részről jártak itt hittérítők, Keletről is, Nyugatról is. Kez­detben olyan hittérítők jártak itt Keletről, akik a bizánci császárt vallották uruknak, és eredményes térítő munkát végeztek a köz­rendű és-vezető magyarok között. Ilyen körülmények között nem lehetett sokáig halogatni a végleges döntést, hogy melyik oldalra álljanak. A döntést Géza fejedelem hozta meg, amikor forma sze­rint megkeresztelkedett, így csatlakozott a nyugati - római - ke­resztyénséghez, és hittérítő papokat kért a római császártól. Ezt a döntést erősítette meg fia, István azzal, hogy a keresztyén ál­41

Next

/
Oldalképek
Tartalom