Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dr. Benke György: Keresztyénség és európaiság
KERESZTYÉNSÉG ÉS EURÓPAISÁG mény következményeként a negyvenes évek végétől kezdve de sokan igyekeztek elhagyni az országot, de sokan elindultak különböző utakon és módokon, hogy Kelet-Európából Nyugat- Európába, vagy még nyugatabbra menjenek. Az ötvenes évek Magyarországában már az is elhalványodott, hogy Európában élünk. Meglazultak a szellemi kapcsolatok Nyugattal, megszűnt a nyugati nyelvek tanítása a középiskolákban. (Az akkori pataki angol tanárok orosz szakosokká képezték át magukat.) Gazdasági és kulturális téren egyre nőtt a különbség Európa két világa között. Ezt a különbséget már Bécsnél látták azok, akik 1956 után egyre nagyobb számban kezdtek utazni Nyugatra. Nemcsak mi magyarok, Magyarország szakadtunk el Európa nyugati felétől, hanem ők is tőlünk, a kelet-európai országoktól. Érthető, hogy sok nyugati turistának csak Bécsig tartott Európa, hisz a háború után jó ideig csak addig utazhatott szabadon, gazdasági és politikai megkötözöttségek nélkül. (A 60-as években meghívtam egy skót lelkészházaspárt, hogy látogassanak meg minket. El is indultak, hogy megtudakolják ennek lehetőségét, de olyan magas összeget kellett akkor kötelezően beváltani minden itt töltött napra, hogy ezt nem tudták vállalni.) Nem is tudtak sokat rólunk, vagy amit tudtak, az fél- vagy félreinformált- ság volt. Amikor 1957-ben Skóciába kerültem ösztöndíjas diákként, teológus diáktársaim megkérdezték, hogy kommunista vagyok-e, vagy netán abba a másfél százalékba tartozom, akik nem szavaztak a kommunizmusra. (Akkortájt éppen népszavazás volt nálunk.) Mikor megindult a turizmus nagyobb mértékben Magyarországon, csodálkozva fedezték fel az először ide érkezők, hogy milyen szép Budapest, és milyen barátságos és más a magyar nép, mint gondolták. (Sajnos, most újra változóban van rólunk a vélekedésük, szembe találva magukat a turistákat, vendégeket kifosztani akaró ügyeskedőkkel, akikkel találkozniuk kell az ideérkezőknek. Többször elhangzik ez rólunk, magunk is mondjuk magunkról: "balkanizálódunk" - vagy "vadkapitalizálódunk". Beléptünk Európába, és mégis távolodunk Európától. A rendszerváltozás előtti években megjelent újságcikkből idézek: "1988 őszén szűkebb és tágabb térségünkben kedvezőtlen és kedvező jeleket is láthatunk. A tét igen nagy: arról van szó, hogy benne leszünk-e Európában, és hogyan. Valami függelék39
