Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dienes Dénes: "Használni akarván ő nemzetének"
DIENES DENES egyház a legmélyebben személyes ügye s ennek úgy akar szolgálni, hogy a magyar nyelv- és irodalomfejlesztés nem öncélú, hanem öntudatos programját vállalja fel és viszi előre. S hogy ez a program mennyire nem öncélú, könnyen megérthetjük, ha áttekintjük személyes kapcsolatait. A pfalzi fejedelmi udvar vezető személyiségeivel rendszeresen érintkezik, Móric hesseni fejedelem családi hajókirándulásra hívja, kapcsolatot tart a francia követtel, a németalföldi rendek megbízottjával, a can- terburyi érseknek dedikálja az Institutio egyik példányát és személyesen adja át, s ugyanígy a Szótárt Rudolf császárnak, Kepler, Martin Opitz a barátja, Bethlen Gábornak diplomáciai megbízottja1, és sorolhatnánk tovább...Kiváló kapcsolatainak anyagi eredményét azonban nem személyes existentiájának építésére fordította, hanem irodalmi vállalkozásaira. Legjellemzőbb példa a császártól nyert bécsi ösztöndíj, amely Molnár személyes karrierjének alapja lehetett volna, ha él vele. Ő azonban inkább maradt református és a császárellenes erdélyi fejedelmi politika külor- szági szószólója. Szenczi Molnár Albertnek ezen a földön hatvan esztendő adatott, mely a maga korában tisztes életidő. Ez a hatvan esztendő "Istentől megszentelt termő nyugtalanság" volt.1 2 S amikor ez eltelt, megadatott neki az is, hogy úgy haljon meg, mint a legtöbb nagy magyar: "egy életnyi hőstett után, a közöny árokszélén".3 Ez azonban nagyon is hozzáillő volt. Bár ő volt az utolsó magyar humanista, ebbéli öntudata nem saját személyének fölmagaszta- lásában csúcsosodott. Amikor az Institutio-fordítás címlapjára a Kálvin arcképe mellé odarajzoltatta a magáét is, a háttérben áb- rázoltatta azt a jelenetet, amikor Tilly zsoldosai Heidelbergben csigára vonva kínozzák, az egészre pedig odaírta a Gál 6:14-et: "Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." Humanista volt, mint tudós, aki a tiszta forrást kereste, s evangéliumi hitű volt, mint ember, aki azt megtalálta a Jézus Krisztus követésében. így hát "a Szenczi Molnár Albert alakjára csak rá kell néznünk, hogy csüg- gedezésünk megszégyenüljön, elménknek vidámsága visszatérjen s megállítsuk az övéhez hasonló önzetlen szellemi szolgálat de1 A fenti munkák mellett lásd még: Vásárhelyi Judit, Eszmei áramlatok és politika Sz.M.A. életművében, Bp. 1985. 2 Áprily Lajos: A zsoltárfordító i.m. 278. 3 Németh László: Molnár Albert zsoltáraL.i.m. 82. 30
