Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dienes Dénes: "Használni akarván ő nemzetének"
'HASZNÁLNI AKARVÁN Ő NEMZETÉNEK’ késő-reneszánsz levegőjét szívta magába s minden vonzotta, ami a vágyott emberi teljességhez nélkülözhetetlen volt korának látásában. Erős reformátussága - amely miatt el kellett hagynia a lutheránus Strassburgot - nem akadályozta meg abban, hogy meglátogassa Rómát és az "antikrisztus-pápától" elfogadjon egy ebédet. A Collegium Germanico-Hungaricum magyar kispapjai szállásolják el a Szent István alapította zarándokházban és kalauzolják a városban. Körútját befejezve újra Heidelbergbe ment s nyomorúságos helyzetére jellemző, hogy mások menekülnek onnan, mert dühöng a pestis, ő viszont tudja, hogy így lesz helye valamelyik kollégiumban. A szörnyű döghalál az ő élete: "Gyászos volt ez az évkezdet Heidelbergában. Dühöngött a pestis, a Kazimir- kollégiumban borzalmas nélkülözés szorongatott és szenvedtem a kemény hidegtől. De jaj, kegyetlenebb idők is közelednek még felém! Kora tavasszal visszatértek a kollégiumi ösztöndíjasok, és a hű professzor urak elvették tőlem az ingyen ellátást." Három évig marad még itt, majd 1599 végén hazatér, 9 évi távoliét után. Talán mondanunk sem kell, hogy itthon sem maradt egy helyben. Ha ez lett volna a szándéka, akkor elfogadta volna a sárospataki tanári állást, melyre a legnagyobb heidelbergi nyomor közepén 1598-ban hívták. Most hazajött, de nem letelepedni, hanem tájékozódni: mi az, amivel ő leginkább használhat az ittenieknek, ott kinn. Ennek érdekében utazza be a felvidéket Liptószentmiklóstól Késmárkon át Kassáig, Göncig; Sotraljaúj- helytől Abaújszántón, Tállyán, Szepsin, Lőcsén át Pozsonyig. Fél év múltán újra Németföldön találjuk. Most már nem tanulni akar, hanem tervbe vett munkáit óhajtja megvalósítani. Közben szüntelen vándorol: Frankfurt, Altdorf, Marburg, Amberg, Oppenheim, Heidelberg és Hanau mondhatja több-kevesebb ideig polgárának. Munkái 1604-től kezdve látnak napvilágot: Latin-magyar szótár, Zsoltárfordítás, Kis katekizmus, Károli Biblia javított kiadása, Magyar grammatika, majd görög résszel kiegészítve újra a latin-magyar szótár. Harminchét éves, ereje teljében van, elismert tudós s úgy tűnik, végre nyugalmas idők következnek. A végzet azonban lecsapott rá Kunigunda Ferinári asszony személyében: "1610. január 6. Vízkereszt napja. Miután hívatott, elmentem Kunigunda Ferinárihoz a régi vendéglátás megfizetése végett. Ö figyelmez25