Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 1. szám - Dienes Dénes: Sárospataki Füzetek
SÁROSPATAKI FÜZETEK nem csupán merev oppositio.^ Erdélyi János ebben a szellemben szerkesztette a Sárospataki Füzeteket kél esztendeig, amikor elpályázván Patakról 1865 végén lemondott. 1866-b an a kiadási a Tiszáninneni Egyházkerület, a szerkesztési Heiszler József tanár vette át. A változási jelezte az új vezérige: Abo! az Urnák ama lelke vagyon, olt vagyon a szabadság 2.Kor 3. 17. Heiszler J ózsef amikor elvállalta a szerkesztést, saját szava ival élve azon szükségesség érzetének engedett, miszerint a Sárospataki Füzeteknek mint a bazai protestantizmus egyik élelközlönyének fenn kell maradnia. ^ A folyóirat kiadását pénzügyi gondok nehezítették. Ebb en nem á lit egyedül a Sárospataki Füzetek, banem megélhetéssel küszködött a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap éppúgy, mint a Népiskolai Közlöny. Ezen próbált változtatni a Felsőszabolcsi Egyházmegye indítványa, amely kötelezővé lelte volna minden lelkipásztornak az előfizetést a PEIL-re és a Sárospataki Füzetekre és minden tanítónak a Népiskolai Közlönyre. 1 A füzetek szerkesztősége erre úgy válaszolt, hogy a testületileg rendelő megyék számára minden kilencedik példányi ingyen adja a szegényebb gyülekezetek részére. A kezdeményezés azonban megholt önmagában . s nemsokára a Sárospataki füzetek is erre a sorsra jutott. Az 1868. évi számol még kiadta az Egyházkerület, de azután már nem vállalkozott erre. Heiszler Józsefet lelkésznek választották Dombrádra. így a szerkesztésről lemondott. A veszteséges lapot a tanári kar fenntartotta s kiadását vállalta. De 18G9-ben már csak öl füzet jeleni meg a tízből, amire mindössze 127-en fizetlek elő. A nyomtatás 420 forintba kerüit. a költségek felél a tanári kar saját zsebből volt kénytelen fizetni. Meghal Herkules is éhen. ha enni nem adnak - írta az utolsó szerkesztő. Bihari Imre.^ S ez egy tudományos folyóiratra is igaz. lelt légyen bár az Herkules a maga nemében. A halál oka ebben az esetben a szellemi közöny volt. A Sárospataki füzetek 13 évfolyamára egyaránt jellemző, hogy a kor tudományosságának legmagasabb színvonalán állt. Forrásértéke - elsősorban a Tiszáninneni Egyházkerület történetére nézve - szinte egyedülálló, majd csak a Sárospataki Református I^apok veszi fel vele később a versenyt. Nem elhanyagolható, hogy a tanárokat tudományos munkára ösztönözte s egyben tért adott publikációs tevékenységüknek. De bevonta az országos tekintélyű szakírókat munkatársi 5
