Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1915

I. Az iskolai év története. Alig zártuk le a múlt iskolai évet, már is fájdalmas •gyászhírről kellett értesülnünk: Folenta Lajos, kartársunk, a harctéren szerzett sebei következtében a hazáért hősi halált halt. Folenta Lajos az 1913—14. tanév végével, Csurgóról helyeztetett át intézetünkhöz, de mielőtt állását itt elfoglalhatta volna, hadi szolgálatra behívatott. A veszteség, mely bennünket Folenta Lajos halálával ért, a csurgói testvér-intézettel közös volt, közösen adtuk ki az alább következő gyászjelentést: ,,Pro Patria. A csurgói és sárospataki állami elemi népiskolai tanítóképző-intézetek tanári karai mély fájdalommal és őszinte részvéttel tudatják, hogy Folenta Lajos, állami tanítóképző-intézeti rendes tanár, az 1. honvéd tábori ágyús ezred tartalékos főhadnagya, a „signum laudis" tulajdonosa, a galiciai harctéren történt súlyos sebesülése következtében, élete 35-ik évében, 10 éves buzgó és eredményes tanári működés után, június 23-án Munkácson a hazáért hősi halált halt. A kérlelhetetlen halál a megboldogúltban hős katonát, mintaszerű tanítót, tanítványaitól rajongásig szeretett jó nevelőt, hű kartársat és barátot, szerető férjet és képességekkel gazdagon megáldott, sokra hivatott embert ragadott korai sírjába. Kegyelettel és a megmásíthatatlan végzésbe i belenyugodva fogjuk megőrizni derék kartársunk neI mes emlékét, mert a hazáért meghalni dicsőség és I felmagasztaltatás! Nyugodjék békében!" Az 1915/16. tanéven is, az előző évhez hasonlóan, éreztük a háború súlyát, a tanárok és tanítványok jelen-