Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1913

I. FEJEZET. Az év története. Intézetünk új palotája már a múlt éven fölépült. Berendezésével is elkészültünk a nagy szünetben, úgy hogy a most lefolyt tanévet 1913. évi szept. hó 1-én már az új épületben akadály nélkül kezdhettük meg. Két évtizedes régi törekvésünk nyert e ténnyel megvalósúlást. Hiszen az intézet régi hajléka, mely a múlt század negyvenes éveiben eredetileg is kaszárnyának épült, a tanítóképzés fontos céljaira immár nem volt megfelelő. A 25,618—1894. sz. m. rendelet az új épület költségvetését már az 1896. évre kilátásba helyezi. Tíz esztendő múlva, az 1905. év tavaszán, tanári karunk az új épület tervének elkészíttetését s költségeinek megállapítását újból kéri. Ettől az időtől fogva az építés gondolata, ennek elodázhatatlanúl szükséges volta állandóan foglalkoztatott bennünket. Aminek az eredménye végre is az lőn, hogy az új épület emelését a minisztérium elhatározta s a költségeket a vall. és közokt. ügyi tárca 1908. évi költségvetésébe már beleillesztette. És ez jól volt így. Az intézet és új épületének érdekében nagyon üdvösnek bizonyúlt, hogy az építés ily hosszú időre elhúzódott. Mert nem csak az új épület elhelyezésére, beosztására vonatkozó gondolatok érlelődtek, fejlődtek, hanem az idő is alkalmasabb lőn az építésre. Köztudomású dolog, hogy a magyar tanítóképzés minden oldalú kifejlődése s a mai magas szintájra való •emelkedése az utolsó 8—10 év munkásságának az ered-