Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1879-80
4 Comenius munkatársai, akár mint felügyelők, a pataki iskola ügyeire azon időben befolyással birtak. 2. Első helyen kell említenem Tolnai Dali Jánost, kit Comenius, mint Patakra hivatásának értelmi szerzőjét s a reform-munkálatokban hű munkatársát emlit búcsu-beszédében. Tolnai János a váradi iskola növendéke volt s I. Eákóczy György fejedelem költségén hét évig volt külföldön, Hollandiában s Angliában, ez idő alatt elég alkalma volt Baco bölcsészetével s Comenius didacticai munkásságával megiskedni. Angliában különösen az ott akkor napirenden volt egyházkormányzati küzdelmek vonták magukra figyelmét, Tolnai a presbiteri egyházszervezetet sürgető puritánokhoz csatlakozott. 1638-ban hazatérvén, a következő év tavaszán a pataki iskola rectorává tétetett; híre kelvén azonban, hogy Tolnai János puritán érzelmeket táplál s az egyházkormányzatban függetlenségre (independentismusra) törekszik, Miskolczi István esperes és Tolnai István pataki lelkész, mint az iskola gondnokai, csak téritvény (reversalis) adása mellett iktatták be hivatalába. Tolnai János mint tanár, nem igen avatkozott egyházkormányzati ügyekbe, hanem igenis, újított az iskolában. Keckermann logikáját, mely az összes magyarországi ref. iskolákban tankönyvül volt elfogadva, Amesius logikájával helyettesité, az Aristoteles-féle philosophiát száműzve, Kamus Péter dialecticáját hozta be; Miskolczi és Tolnai István ez ujitások miatt erős reactiot indítottak ellene ; vádolták, hogy az egyházi és iskolai rend fel forgatására törekszik, hogy a tanulóság között egyenetlenkedést keltett; vádolták szigorúsága miatt, vádolták, hogy a zsoltárokat, melyeket azelőtt az iskolában latin nyelven szoktak énekelni, magyar nyelvre fordította. Miskolczi, de különösen Tolnai István az ifjúságot is fel bujtogatták ellene, sőt megkisérlék a világi renden levő patronusok fellovalását is. 1639-ben az Ujhelyben tartott megyei gyűlésen felhívták a világi rendek Miskolczi esperest, „hogy a Tolnai János és Tolnai István úr közti viszályt, mely még ekkor sokak előtt személyeskedés színezetével birt, célszerű békéltető eszközök által egyenlítse ki." A kísérlet nem sikerűit, mert csakhamar kitűnt, hogy az egész dolog hyerarchicus hatalmi kérdés volt, melyet Tolnai János ellen a tanításban behozott ujitások elleni reactio ürügye alatt, a papi befolyásra féltékeny Miskolczi és Tolnai István indítottak. Magának Gelei Katona István erdélyi szuperintendensnek egy I. Eákóczi Györgyhöz intézett leveléből eléggé kivehető, hogy a logika ügye csak ürügy volt; „ha az logikának az skolákban való megváltoztatása succedalna neki, annál nagyobb bátorságot venne osztán az ekklezsiákban való újításra, mikor módja lenne benne."
