Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1874

2T soha. 42 öl magas viz van benne s a viz fölszinétől a plafondig még 32 öl, „együtt mélység és magasság." Az akna kivilágíttatott díszesen. Hidasban jártuk körül. Yiszhangja kimondhatlan szép. Másnap reggel: 26-án még egy száraz aknát néztünk meg. Láttuk a sóművelést, az aknák különböző alakjait s beszélgettünk a sórétegek különböző alakulásai fölött ejtett, különböző nézetekről. 10 óra után az aknanagy: Gschwandtner Albert ur- s a derék tisztektől — megnézvén előbb még a helybeli kincstári vegyes iskolát is — bucsut vévén, visszaindultunk Szigetre. Útközben Felső-Róna oroszajku iskoláját is megtekintettük. Növendékeink s mi is nagy lelki örömmel szemléltük, hogy ezen nyomorú faluban is a magyarnyelv az iskolában buzgón taníttatik s ezzel együtt, s pedig előszeretettel és jól, az alkotmánytan is, holott pedig az iskola csak négyosztályu. Itt töltött >/

2 óra után elégülten folytattuk utunkat tovább Vörösmartig, hol nagys. Szaplonczay József, a megye egyik legkiválóbb embere, törvényszéki elnök, úrhoz, vett üzenete következtében, mindnyájan betértünk. Innen, ebéd után, a kincstári szekerek már visszatérvén, a növendékek gyalog indultak a csak egy órajárásra eső Szlatinára. Miután itt a megye legnagyobb s legrégibb sóaknáját s az itt őrzött, régi sómüvelési eszközöket megnézték: 9 óra tájban, szakadó esőben, visszaindultunk Szigetre, mely innen csak félóratávolságnyira van. Másnap: 27-én a reggeli vonattal indultunk s estve Patakra viszszaérkeztünk. Ezen kirándulásunk vidék- és emberismeretben, geologiai és természetrajzi tapasztalatokban bizonyára nem volt meddő. Növendékeink szerzett tapasztalataikat leírták s többen közülük —jól, szépen. Ásvány-, növénypéldányokat s a szódagyári produktumokból mindnyájan hoztak. Az utalványozott pénz keretén belül maradtunk folyvást, mi csak azon rendkívül szives fogadtatás és őszinte érdeklődés következtében vala lehetséges, melyben mindenfelé, merre léptünk, részesitteténk s melyért itt is, e helyen, ismételve is, oly jól esik legmelegebb köszönetünket az illetőknek kifejezhetni. Midőn vázlatos, rövid jelentésemet, mint erre megbízott, ezekben van szerencsém a tekintetes tanári kar elé terjeszteni: Tisztelettel maradtam, Sárospatak, jul. 1. 1875. A tekintetes tanári karnak kész szolgája: Szo-vátli^T" Xjcijos, szaktanár.