Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1946

103 kötelezi Főiskolánkat s újabb kereteket ad újabb célkitűzések számára. Természetesen máról-holnapra nem valósítható meg — a szükséges anyagiak hiján sem — az a kulturprogramm, amelyet a Rákóczi-várnak részünkre való átengedése előír, erős az elhatározásunk azonban, hogy nemzetünk és Főiskolánk egyetemes céljainak szolgálatában mielőbb éljünk mindazokkal a lehetőségekkel, amelyeket e nagy nemzeti ajándékban nyertünk. Főiskolánk nagyvonalú és szerteágazó célkitűzései mellett is figyelmünket a hivatásunkhoz tartozó nevelői-oktatói munkára fordítjuk legélesebben. Nagyon jól tudjuk, hogy lényegében ezen a munkán mérhető le minden iskola értéke. Megvalljuk, hogy minket, nevelőket elsősorban nem is a kedvező vagy kedvezőtlen értékelések érdekelnek. A döntő e kérdésben a felelősségérzet a ránk bízott gyermekekkel szemben és a lelkiismeret magunkkal szemben. így nézve a munkánkat talán elmondhatjuk, hogy az emberi gyarlóság korlátain belül mindazt igyekeztünk megtenni, amire a nemes hagyományok és a haladás követelményei köteleznek. A vallásos és nemzeti nevelés két alappilére mellett nagy súlyt helyeztünk a szociális nevelésre is. A humanitás tiszta eszménye négy évszázad óta ott ragyog Főiskolánk erkölcsi arculatán: fényét nem megoltani, hanem még tündöklőbbé akarjuk tenni. Az iskola belső élete a háborús megrázkódtatások után, amely talán a lelkekben volt a legnagyobb, most már tisztulást és örvendetes haladást mutat. A hosszú szénszünet miatt bizonyára valamivel kevesebb még a tudás, a tanulóifjúság belső fegyelmezettsége és kötelességtudása azonban már jóval nagyobb, mint az előző években volt. Theológus ifjúságunk a kutató munkát igénylő pályaművek kidolgozásához újra hozzálátott s egyre fokozódó érdeklődéssel és odaadással végzi gyakorlati missziói munkáját is. Tanár, diák mindjobban nekilendül olyan munkának is, amely tulajdonképpen nem tartozik a tanteremhez. A szellemi és erkölcsi újjáépítés megindult: most van szükség vigyázó szemekre és irányító kezekre. Ennek a nemzedéknek a története élő bizonyságul szolgálhat, hogy háború után a szellemiek utáni sóvárgás újjáéled s az egyensúlyát vesztett lélek megpihenni vágyik. Ez a pihenés azonban nem a tétlenség, hanem a munka örömeiben való felüdülés lehet. A tanárok szakirodalmi munkássága jelentős volt. Dr. Mátyás Ernő, dr. Űjszászy Kálmán és Dévai Jenő nyomtatásban megjelent könyvei és tanulmányai nemcsak nekik, hanem Főiskolánknak is sikert jelentettek. Több tanárunk, mint meghívott előadó szerepelt megtiszteltetést jelentő alkalmakkor és helyen. Ugyancsak több tanár kapott tanulmányi felügyelői és tankönyv bírálói megbízatást. A főigazgatóság bizalma egy gyermeklélektani állomás létesítésével kapcsolatban Főiskolánk felé fordult. Ha ezt a nagyfontosságú intézményt megvalósítjuk, sok diák pályaválasztási problémájának megoldásához járulunk hozzá s bizonyára igen sok szülő hálájával találkozik majd működése. *o