Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1942

7 Amidőn tehát világosan áll előttünk főiskolánk nevelői hivatása, megbizonyosodik előttünk, hogy a mát úgy kell élnünk, hogy az a holnapnak szilárd alapja lehessen bárminő körülmények között. S nem vitás, hogy ebben áll a mi nagy felelősségünk. Amikor ugyanis a jövőért tesznek felelőssé bennünket, a máért Ítélnek el; a mával tehát felelősek vagyunk a holnapnak. Eseménynélküli békés korokban is problematikus volt a holnapra rámutatni, annak feladatait az összes számbajöhető tényezők tekintetbevételével körvonalazni. Hát még ma! Mitévők legyünk hát? Éljük a napokat úgy, ahogy jönnek, ne legyenek terveink vagy legalább gondolataink a jövőt illetőleg ? Mélyen-Tisztelt Közönség! A közönyös, lágy-meleg egyéniségeket a Biblia is elitéli. Ma különösen el kell Ítélni őket, mert már puszta létezésükkel a bomlás csiráit terjesztik. Ezek nem vesznek tudomást arról, hogy ropognak-recsegnek a mának eresztékei s hogy kialakulóban van a holnap, hogy egy, talán egészen új világ születik a frontokon, a műhelyekben, gyárakban, hivatalokban, az eke szarva mellett, az iskolákban, a templomokban. Ezek nem érzik azt, hogy még ma, ma, nem pedig holnap, közremunkálhatnak a jobb jövő megszületésében becsületes munkával és tusakodó imádsággal! Nem leszünk, nem lehetünk közömbösek, „legyen, ahogy lesz"-et rezignáltán hangoztatok, hanem a főiskola múltjából erőt és felelősséget merítünk a jövőre s egész nevelői felkészültségünket, testi-lelki rátermettségünket a nemzet, a vallás, a család megtartásáért vetjük latba bárkivel szemben! Ma még megvannak ezek az értékek, de kérdés, mivé válnak ezek ezekben az apokaliptikus időkben, ha csak az ajkunkon s nem a lelkünk mélyén melengetjük, őrizzük, ápoljuk azok belső lényegét. Isten óvjon mindenkit attól, hogy válaszútra állítva megtapasztalja e fogalmak tartalmának drámai és észbontó revízióját vagy átértékelését, akárcsak gondolatban is. Ezeket az értékeket e földi életben semmi sem pótolja azok számára, akik lelkük szerint magyarok, akiknek lelki szükséglet a vallás, akiket boldoggá tud, vagy tudott tenni az édesanya csókja! Főiskolánk a maga sajátos szellemiségét évszázadokon át ezen értékek szolgálatába állította. Mint Alma Mater valóban második édesanyja volt a mindenkori diákságnak ; nem avult írások s szépítgető feljegyzések, hanem ma is élő öreg pataki diákok könnytől nedves, a viszontlátás boldogságától sugárzó orcái bizonyítják ezt. A pataki diák az édesayját, a családját is mélyebben, tisztábban szereti, midőn az Alma Mater őt az élet útjára elbocsátja. Az a változás, ami a pataki diák lelkében történik az Alma Mater kebelén, a lélek átformálódása, megtisztulása is egyben. Ma is az a legfőbb törekvésünk, hogy a szülőkkel a legszorosabb lelki kapcsolatot vegyük fel. Érezzük, hogy az iskola és a szülői ház ma különösképen egymásra van utalva; egyet