Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

9 szekere acéllűzbcn ragyog fegyverkezése napján, és a dárdá­kat rengetik." (Náh. 3:2.). „ .. . Kardok villogása, dárda villa­nása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az el­esetteknek ; megbotlanak hulláikban." (Náh. 3:3.). Bizony „fel­jött a halál a mi ablakainkra és bejött a mi palotáikba 1 1. (Jer. 9:21.). Még nyomasztóbbá és elviselhetetlenebbé válik világunk­nak ez a tragikus kuszáltsága, ha meggondoljuk, hogy az a szen­vedés, amely már szinte lelkünkig ér, az ember vétke: a mi bű­neink következménye rajtunk. „ ... A te bűneidnek sohaságáért és vétkeidnek eláradásáért cselekedtem ezt veled 1 1 (Jer. 30 : 15.); „mert a bűn zsoldja halál." (Róm. 6:23.). Hogy mi lesz ennek a küzdelemnek a vége, amelyben a föld lakóira nézve a lét és a nemlét kérdése dől el, amelytől százmilliók várják sorjuk jobbra­fordulását, halandó ember meg nem mondhatja. Égy dolog bizo­nyos, a bűnei miatt az élet forrásától: Istentől elszakadt, magával meghasonlott és válságba jutott ember a maga erejéből nem ké­pes kimenekülni a „pusztulás gödréből" (Zsolt. 41:3.). A nagy reformátorral, Kálvinnal sóhajtunk fel: „Hogyha az Isten az ég­ből csodálatosan segítségünkre nem jön, — rettenetes nyomorú­ság szakad a világra." (Genf. Kát. bev.). Legyen áldott Isten, az ég és a föld teremtő Ura, a királyok Királya, hogy nyomorúságunkon megindult és szent Fiában meg­jelent kegyelmével segítségünkre jött. Legyen áldott, hogy meg­nyitotta szemeinket dicsőséges világa meglátására, ahol kibeszél­hetetlen fenségben lakozik, ahonnan örök és állandó tanácsával ugy igazgatja a világ folyását, hogy minden, ami itt történik, szükségképen és akként történjék, amint Ő elrendelte. Legyen áldott, hogy a világok sorsát meghatározó örök tervébe beiktatta a mi árva nemzetünket, drága főiskolánkat s felvette a mi szegény életünket és ezt a napot is, amelyen ráeszméltet küldetésünkre, és elindít szent akarata teljesítésére. Miben áll a mi küldetésünk ? Erre a kérdésre nemcsak azért nehéz megfelelni, mert sok­kal mélyebben érinti a mi egyéni, társadalmi, nemzeti és emberi életünket, mint az első pillanatra látszik, hanem azért is, mert ahány ember, társadalmi osztály, nemzet és népcsoport van, any­nyiféleképen fogja fel és próbál feleletet adni reá. A különböző felfogások és meddő vitatkozások szövevényéből a legbiztosabban kivezető ut a küldetés fogalmi körének, tartalmának a tisztázása. Ez a szó feltétlenül magábafoglalja a küldő személyét, a küldött dolgot, akit vagy amit elindítanak és az utat, amelyen a küldött egyszer célhoz ér. Az a küldetés, amelyiknél ebből a tartalom­ból : küldő, küldött, út és cél, bármi is kiesik, megszűnt külde­tés lenni. Azt mondanunk sem kell, hogy a küldetésben a legfőbb fel­tétel, a pótolhatatlan tényező a küldő személye, akitől jön min­den inditás. S mivel a küldetésben mindig életről, és pedig halá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom