Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

40 — A volt szlovenszkói tiszáninneni egyházkerület a területéről származó theológusok támogatására 3.888 90 P értékben tett alapítványt. — Dr. László Ferenc alapítványa növelésére 1000 P-t, Veress Győző ugyanilyen címen 29784 P-t, Szőke Sámuel pedig 100 P-t adományozott. Boldogok azok a lelkek, akik főiskolánk életén át így épülnek be Isten országába. Az alapítványtevők sorában emlékezünk meg főiskolánk áldottlelkű fiáról, Nestoráról, a legelső pataki diákról: Kazinczy Gáborról, aki áldozatos tettekben adott bizonyságot ebben az évben is irántunk való szeretetéről. Hálás szívvel gondolunk reá s életére Istenünk áldó kegyelmét kérjük. Főiskolánk gazdasági gondjai s a szinte évenként bekövetkező építkezések továbbá a felszínen levő birtokpolitikai tervek, amelyek gazdaságunkat alapjaiban érintik, súlyos teherként nehezednek reánk s aggodalommal töltik el lelkünket. Nagy megnyugvás azonban számunkra, hogy Isten a dr. Trócsányi József G. V. elnök személyében éppen a mai nehéz időkben olyan férfiút állított főiskolánk gazdasági élete élére, akinek körültekintéséről és nagy tudásáról ismert vezetése mellett bátran mehetünk a jövendő felé. Boldog örömmel adunk számot arról, hogy jövendőnk reménységét: ifjúságunkat Isten különös gondviselése folytán elkerülte a halál angyala. Ez hálára kötelez mindnyájunkat. Ifjúságunk életében ennek ellenére az előző évek lendületéhez képest bizonyos ellágyulás mutatkozik. Félünk, hogy a jobb elhelyezkedési lehetőségekkel járó elpuhultság úrrá lesz az egész magyar ifjúság felett. Átütőbb erejű, keményebb gerincű, tömörebb életű és elszántabb lelkű ifjúságot szeretnénk látni magunk körül, amelynek egész életét betölti és fogva tartja Krisztus szerelme, amely drága magyar hazánkért minden áldozat meghozatalára kész. Végére értem jelentésemnek. Nehéz időkben indultunk s még nehezebb idők felé tartunk. Életünk, sorsunk, jövendőnk a primurn movens és ultimum refugium: a mindeneket teremtő és mindeneket megítélő Ur-Isten kezében van, „azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe." (Zsolt. 46:3.) Mélységes hálaadással borulok lé az én megtartó Istenem előtt, hogy kegyelmesen elfogadta szolgálatainkat s alázatos imádságban kérem Őt, hogy tartsa, védje és áldja meg továbbra is a mi szegény magyar népünket és szeretett főiskolánkat. Igaz szeretettel köszöntve a távollevő, de betegségében is értünk imádkozó püspök urat, a terheinket egész lélekkel hordozó főgondnok urat és főiskolánk gondnokságát, az Igazgatótanács megjelent tagjait, a mélyentisztelt közönséget, a tanári karokat és nemes tanuló ifjúságot, az 1940—41. iskolai évet, főiskolánk 410. esztendejét az Atya, Fiú, Szent-Lélek teljes Szentháromság egy örök, igaz Isten nevében bezárom.