Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

egy ruhadarab, egy könyv, egy öreg okuláré — ha temetőben porladó édesanyánk vagy édesapánk használta és még hozzá kedves volt nekik, jelképez, sőt magában hordoz egy darabot az ő életükből ? Igen, ha ilyen dolgokat nézegetünk, úgy érezzük, ezek a tárgyak élnek, szólnak hozzánk és mi is szólhatunk hozzájuk. Zsoltáros Dávid királynak ilyen drága, ilyen élő és megszólítható valóságok az Isten házának kapui, az Úr templomának ajtói. Örökkévaló ajtóknak nevezi őket, mert az örökkévaló Isten hajlékának bejáratai; rajtuk keresztül az örök Isten választott népe jár be, hogy a seregek Urával, a dicsőség Királyával, az erős és hatalmas Úrral, az erős hadakozó Úrral találkozzék; azért áll meg az Ő szent helyén, hogy az Ő orcáját keresse; előtte bűneit megvallva, keze és szíve megtisztuljon, hogy áldást és igazságot nyerjen az idvesség Istenétől. (Zsolt. 24 : 3—6.) S tudjátok, hogy mi a legérdekesebb ? Az, hogy az a templom, amelynek kapuihoz és ajtóihoz Dávid király ilyen lelkesülten kiált, akkor még meg sem volt, mert azt csak az ő fia, Salamon király építette fel. Ő csak az Ígéretet kapta, hogy fia fog majd dicsőséges és szépséges hajlékot emelni az Úrnak, Izráel Szentjének; ő nem, mert súlyosan vétkezett az Úr ellen és az Úr nem méltatta arra, hogy templomát ő építse meg. És Dávid — az Úr Ígéretében rendíthetetlenül bízva —előre énekli már az eljövendő templom dicséretét, ajtóit örökkévalóknak nevezi és felszólítja kapuit: emeljék fel fejeiket, táruljanak meg a dicsőség Királya, a seregeknek Ura előtt. Azok az ajtók és kapuk, amelyekhez Dávid király ilyenformán szól, fizikai értelemben éppen nem voltak örökkévalók. Pusztító ellenség a szent várossal, Jeruzsálemmel együtt többször lerombolta. Tudjuk, hogy legutoljára az Úr Jézus Krisztus mondta ki róla a csakhamar beteljesedett próféciát: kő kövön nem maradt belőle. Földig rontották, szétrombolták Titus légiói. De éppen Jézus Krisztus által, akiről az egész Ótestámentom szól és akiben az egész Ótestámentom beteljesedett, megvan ezeknek a zsoltárverseknek, s az ezekben megszólított kapuknak és ajtóknak is az örökkévaló jelentésük. Az Úr Jézus megmondotta a samáriabeli asszonnyal való beszélgetésekor: „Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a helyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.... Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." (Ján. 4 : 21—24.) Mert „a zsidók közül támadt idvesség" : a mi Urunk Jézus Krisztus megismertette velünk az Atyát és mert nemcsak arra tanított meg minket, hogy az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul, hanem örökkévalóvá tette köztünk azt az Ígéretet, hogy „eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben