Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

18 szemlélet az egyének, a társadalom és nemzetek életében ezen a ponton végezte a legszörnyűbb rombolást. Ilyen céltudatos és tervszerű világuralmi törekvések mellett az arany, ez a lényegében érzéketlen és ártalmatlan anyag hű csatlósa : az ember számára bálvánnyá, Mammonná, úrrá lett, aki annál magasabbra emelte azt maga fölött, mennél több átok, könny és vér tapadt hozzá s mennél több társa adta oda áldozatul szörnyű bacchanáliákban a becsületet, az erőt, az életet az ellenértékül felkínált élvezetekért és kényelemért. Talán elegendő a tragikus sorsú nagy magyar költőnek: Ady Endrének a „Vér és arany" című kötetére gondolni, amely hű tükre ennek a világszemléletnek, hogy az arany életbénító hatalmát a maga félelmetes nagyságában lássuk. Arany és vér, anyag és élet így lettek szövetséges társakká. Hogy ennek a szövetségkötésnek milyen gyümölcstermése lett, azt a világháború, melyben a matériális gondolkozás diadalát ülte, a maga meztelenségében megmutatta. A szembenálló embertömegek rohamai, a kiomló vérpatakok, az ég felé magasodó hullapiramisok beszélő bizonyságok arról, hogy az ágyúvá, gránáttá és szuronnyá formált anyag hogyan tiporta el az embert. Ezért kellett a világháborúnak a gazdagabb, a több arannyal rendelkező népek győzelmével végződni s ezért kapott az arany-, az anyaguralom, s vele a kényelem, az élvezetek, az elpuhulás világrendje az ember bukásában halálos sebet. Ennek az embert bűnre nevelő, az anyag rabszolgaságában tartó világnak Isten akaratából porba kellett omlani. Félelmetesen zeng felénk a mindent megítélő isteni szó: „ Vagyonodat és kincseidet prédára adom a te mindenféle vétkedért" (Jer. 15 : 13.). „Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is". (Mt. 6 : 21. Luk. 12 : 54.) „Senlcisem szolgálhat két úrnak .... Nem szolgálhattok Istennek és Mammonnak". (Máté 6 : 24.) A világháború óta eltelt két évtized a felocsudásnak és az értékek új elrendezésének az ideje. Az arannyal félrevezetett és erkölcsi méltóságában véresre marcangolt ember a matériális világ romjain hozzáfogott egy, a számára megfelelőbbnek vélt új rend kiépítéséhez, amelynek végső kifejlése és biztosítása érdekében a most dúló, apokaliptikus konvulziókkal teli háború megindult. Erről a rendről éppenazért, mert körülötte még minden a forrás állapotában van, biztos ítéletet nem alkothatunk. Élesen kirajzolódó körvonalaiból azonban jellegzetességei megállapíthatók. Alapja a megszervezett, a tervszerűen ellenőrzött, illetve fegyelmezett, tehát racionálizált munka, mely szilárdabb, nemesebb, az ember erkölcsi méltóságához méltóbb értékmérő, mint az anyag, mint például az arany vagy a pénz. A munka nem áru, ami adás-vétel, alku és nyerészkedés tárgya lehetne, hanem alkotó erő, melyre építeni lehet és kell. Ettől az erőtől kapja a rend