Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1939

8 éves keresztyénség mellett, hogy „tapintatosabb, emberiesebb

1'' halálnemet helyez kilátásba egyik keresztyén nép a másiknak. Az általánosságok azonban vallási vonatkozásban élnek legkevesebbet. Itt aztán könyörtelenül és vádlóan zúg felénk a kérdés: ki vagy te; milyen személyiség vagy te; érzel-e elég felelősséget Istennel szemben, hogy a tudományok vélt magaslatán és a módszeres művészieskedésen keresztül is meg tudod-e éreztetni, hogy a főiskolában egy Ur van : Jézus Krisztus, aki tanárhoz és tanítványhoz, tógátushoz és mendurhoz, kitűnőhöz és szekundáslioz egyaránt lehajol. A pataki főiskoláról jelenleg valóban elmondhatjuk, hogy sok az aratni való, de kevés a munkás. Megnövekedett Isten kegyelméből mindhárom ágban : a theologián, a tanítóképzőintézetben és a gimnáziumban a munkaterület, kiszélesedtek ép a nemzetünk és egyházunk jövőjén átérzett felelősség súlya alatt a munka szempontjai. Theologiánk a tudományos célkitűzések mellett, amelyeknek megvalósítása és munkálása az Isten dicsősége szolgálatánál elsőrendű feladata, minden alkalmat megragad arra, hogy az önfeláldozó szolgálat lelkét felébressze a magyarság életében. Elmúlt az az idő, amikor a tlieológiák megelégedtek a jól megtanult elméleti s bizonyos előírt gyakorlati stúdiumokkal. Epen a pataki theológia volt az első, mely egyházunk és népünk iránti felelősségtől szorongatva a hivatalos tanterv követelményein felül áldott hatású kezdeményezések úttörője lett. E törekvéseknek beszédes bizonyságai voltak az első magyar munkatáborok; áldott eszközei: a család-, a tanya- és szórvány misszió, továbbá a magyar falusi nép szellemi és lelki nívójának emelését szolgáló népfőiskolai tanfolyamok. Az itt megindult és országos érdeklődést keltett regös-ntunka újabb fázisához érkezett. A theológus-regősöknek a visszacsatolt felvidéki községekbe történt kiszállásai és ott végzett szolgálatai nyilvánvalóvá tették, hogy a gyülekezetek építése és építésre váró ösztönzése által — különösen a nemzetiségektől lakott vidékeken — a magyarság öntudatra ébresztése és megerősítése a leghathatósabban eszközölhető ; a theológus-regősökre ezen a téren még nagy feladatok várnak. Ezek mellett főiskolánk falai közt is — az ifjúság vallásos nevelése érdekében — tovább folytatja azt a munkát, melyet az elmúlt évek alatt olyan szívós kitartással és áldásosán végzett. S ha mindezt számba és tekintetbe vesszük s feltesszük a kérdést: hát szükséges mindez ? Százszoros igennel felelhetünk, mert bizony a jövendő református papokra nagy felelősség és hivatással párosult szolgálat vár a nemzeti és egyházi őrhelyeken. Tanítóképzőintézetünk munkaterülete is évről-évre nő.