Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1939

40 az egyetemes egyház munkása" c. pályatételre, egy az újszövetségi egy, az egyháztörténeti és egy a szisztematika theologiai pályatételre. 1. A prédikáció pályatételére Ez iskolai évre a kitűzött feladat a Jel. 1:7-8 alapján irandó prédikáció volt. Beérkezett három pályamunka, melyeknek bírálatát a következőkben foglaljuk össze: Az I. számú munka jeligéje: Jövel Uram Jézus. Hosszú bevezetés után nehézkes fogalmazásban a mult, jelen és jövő vizsgálatának kitűzésével csinál hármas felosztást. Ennek a felosztásnak azonban a szerző maga sem engedelmeskedik. Váltságtörténeti adatokat kever felszínes textust magyarázó gondolatokkal, helyenkint gyakorlati utalásokkal. Élesen elválik az első kettőtől a harmadik rész, mely mintha külön prédikáció lenne. Sokkal jobb, mint az előbbi kettő, de a munka egyenetlenségét, nehézkességét ez sem tudja reparálni. A II. sz. munka jeligéje: Kezdet és vég. Az adventnek az egyházi évben való jelentőségét ismertető jó bevezetés után a mai advent és az utolsó advent Krisztusáról akar felosztásában bizonyságot tenni, ami jó elindulás lenne, ha nem csatolna hozzá egy felesleges harmadik részt az utolsó advent önmagát kijelentő Krisztusáról. Hozzá: nem önmagát most, nekünk kijelentő Krisztusról. Ez a szerkezeti és elvi hiba végigvonul a prédikáción, bizonyságául, hogy nem lehet büntetlenül elhanyagolni a szer kezetet kialakító felosztást. Amilyen egynevű, bizonyságtevő, célfelé menő és vivő a két első részben, annyira botladozik — ötöl-hatol a harmadikban. A III. sz. munka jeligéje: Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek fia eljő. (Mk. 25 :13.) Bevezetése annak a gondolatnak jó kifejtése, hogy a keresztyén ember: adventi ember. Zökkenés nélkül jut át a felosztásba: A hívő élet a jövendő által is meghatározott élet, s amikor életünk a kezdet és vég között helyezkedik el, teljesen Krisztusé, aki a kezdet és vég. Az I. rész különösen jó. Nemcsak az egyéni, hanem a közösségi élet feszülő adventi jellegét is meg tudja éreztetni, lekötő gyakorlatiassággal szól a rövidlátó és nemesítő. élettípusokról, szép biblicitással sorolja a készenlét feltételeit. A II. rész theológiája is tiszta, és ért ahhoz, hogy elvi mondaniválóit jó illusztrációkkal hozza közel a gyülekezethez és tegye hathatóssá. Stílusa éppen leegyszerűsítettségével kifejező, helyenkint művészileg könnyed. Nem kapjuk meg teljesen itt sem azt, ami a textus kijelölésének egyik íőintenciója volt: a szenvedő, vagy még nagyobb szenvedé-