Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1939

149 Felügyelök: A felügyeletet az egy vezetőtanáron kivül Kolláth József, Rózsay Tivadar és Szalay György segédlelkészfelügyelők látták el, nagy igyekezettel és hivatali kötelességüket meghaladó lelkiismeretsséggel és gondossággal. A felügyelő tanár munkakörét a vezetőtanárral együtt megosztották és azt minden tekintetben pótolták. A gyermekekkel való szigorú, de még is szeretetteljes bánásmódnak sok kedves emlékét fogja majd megőrizni a vezetőség által szerkesztet és fényképekkel illusztrált internátusi krónika. Napirend: A napirend teljesen az internátusi rendtartáshoz alkalmazkodott. Reggel 6 órakor felkelés, utána rövid torna, jó idő esetén a szabadban, télen szellőztetéssel a szobákban. Utána öltözködés és rövid közös áhitat. Délelőtt tanítás az iskolában. Délután szabadidő fél 5-ig. Szilencium fél 5—fél 7-ig, vacsora utáni szilencium fél 8—fél 9-ig. 9 órakor áhitat szobánkint és lefekvés. Vallásos nevelés: A vallásos nevelést a vezetőtanár és a három segédlelkész együttesen végezték. Maguk is külön bibliai közösséget formálva az internátus életének, a gyerekek lelki fejlődésének kérdéseit gyakran beszélték meg az Ige világa mellett. A 12 szobafőnöknek, mint 12 apostolnak a bibliakörét az internátus vezetőtanára vezette. A többi tanulók osztályonkint voltak bibliakörbe osztva. Gyakran hajoltak meg itt szombat esténként a kemény nyakak és engedtek fel a kemény szivek az Ige melegére vagy kalapács ütéseire. A reggeli áhítatokról közös énekléssel, bibliaolvasással és imádkozással engedtük el gyermekeinket a mindennapi iskolai munkára. Az esteli szobaáhitatokon töredezett éneklésben és imádságban mondtak köszöneteit a diákszájak és szivek Istennek a napi munkáért. A reformátori szellem ébrentartását és öntudat fejlesztését a csütörtök esti igehirdetéses áhítatok voltak hivatva szolgálni. De ezen kivül is minden diákiélekhez külön utat és kulcsot próbáltunk keresni magános beszélgetésekben, nagy és égető kérdéseik megoldásában. Fegyelmezés. Az internátusi fegyelmezés alapja az önfegyelmezés. Erre a szobafőnökök őrködtek ébren. Az önfegyelmezésre való nevelést szolgálta a mindennap tartott szobapontozás is. Mindennap 20 pontot szerezhetett az a szoba, ahol a szekrény, asztalfiók, könyvespolc és általában a szoba rendben volt: A pontversenybe minden szoba benevezett és a hónap végén a vezető tanár által adott ünnepi vacsora vagy torta volt a győztes szoba jutalma. Nemes verseny fejlődött ki ezáltal, de az eredmény sem maradt el. Az egyes szobák mindig rendben és tisztán fogadták a látogatókat. A jövő tervei között szerepel a szobák további csinosítása, otthonosabbá, családiasabbá tétele, általában az internátusnak képekkel, szőttesekkel, virágokkal való díszítése. Az önfegyelmezés eszköze volt az internátusban elhelyezett külön panasz-