Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

19 szolgálatát a kultuszminiszter úr is elismerte. Bucsuzásukban még jobban hozzánőttek az általuk szolgált intézetekhez, a mi szivünkhöz is. Együtt emlegetjük őket, mert egy lélek formálta őket kemény férfiakká, egyenes jellemekké, ősi kálvinizmusunk szelleme. A lelépő munkások helyére ujak lépnek. A tanítóképzőintézetünk igazgatójává az egyházkerületi közgyűlés dr. Egey Antalt választotta meg, E helyről is meleg érzésekkel üdvözöljük. Egy évi működése is igazolta minden oldalú rátermettségét. Az igazgatóválasztással szükségessé vált természetrajz—földrajz—kémiai tanszékre Hargitai Zoltánt választotta meg igazgatótanácsunk. Tehetséges, szorgalmas, az intézet szellemébe beilleszkedő tanárt nyert benne az intézet. A megüresedett ének-zenetanári állásra pedig Tóth Károlyt hívta el. Kifogástalan magánéletű tanárt, megértő kollégát nyert benne az intézet. Theol. akadémiánkon a szisztematikai tanszék került betöltésre és dr. Nagy Barna nyert elhívást erre a tanszékre, amelyet még nem régen édesatyja töltött be. Atyjáéra emlékeztető sugárzó tehetsége, bizonyságtevő ereje és szolgálni mindenkor kész akarása is. Az ő vonzó egyénisége vonzzon sokakat a Krisztus lábaihoz. Gimnáziumunkban Héthy Lajos nyert h. tanári minőségben egy angol-magyar tanszékre alkalmazást. Héthy főiskolánknak 12 éven át volt kiváló tanítványa. Jeles képzettségű, magát mindenkor továbbképező tanárt, élete példájával is nevelő munkást nyert benne főiskolánk. Egy újonnan szervezett állandó h. tanári állásra Böszörményi Lászlót hívta el főiskolánk. Munkáját komolyan végző, diszkrét egyéniség került személyében főiskolánk szolgálatába. Egy óraadói tanszékre Szőke Balázs angol-magyar szakos tanár nyert megbízást. Derék munkát végzett, mint tanár és nevelő egyaránt. Végére értem jelentésemnek, e vázlatosan felrajzolt kép is eléggé mutatja, hogy milyen eleven és színes élet hullámzik tova főiskolánkban. Nagy az örömünk afölött, hogy az idegen eszmeáramlatok ostromában idegen nemzeti hatások ütközőpontjában valóban magyar munka folyik ősi falaink között és tanítóképzőintézetünkben egyaránt. Különös az örömünk afölött, hogy a mi sárospataki tradícióink egyre szebb jövőt Ígérően árasztják a maguk formáló lelkeket újjáteremtő hatásaikat. Ezekkel az örvendező érzésekkel köszöntöm főiskolánk legfőbb kormányosait, elöljáróságunkat is, a tanári kart, és a tanulóifjúságot is s mindenekért a Mindenható Istennek adva hálát, s az ő atyai gondjaiba ajánlva a mi Alma Materünket, főiskolánk és tanítóképzőintézetünk 1937—38-ik iskolai évét bezárom. 2*