Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

1Ö3 Fejes István emlékünnepély. Imádság.* Fejes István születésének százéves fordulóján rendezett sárospataki emlékünnepélyén elmondotta: Farkas István püspök. Alapige : Jel. 14:12—13. Örök Isten a Te csodás létednek — dicsőségét minden mutatja. Fent s alant — akár-hol, látszik a Te dicső mivoltod, mert az Eget s földet Te tartod. Reggelenként, — míg az ajkunk el-el zengi imáit — vár a küzdés, gyönyörűség lesz a munka, biztatónk az égi hit, hogy Istenünk nem hágy magunkra.... Nappalunknak eltűntével, a csillagok új fényével leszállsz hozzánk, szárnyaidat bocsátva ránk, — nyugtot adón fedezget be oltalmad. Szent Fiad és Igéd nekünk a legnagyobb ajándék, — melyre hogy ha szivünk hallgat, fénylő napként ragyog reánk végtelen nagy szerelmed. Ha kétség közt hányattatunk, csüggedni kezd a szivünk : Te vagy nekünk egyedüli reményünk. Mikor fájó, nehéz keresztet hordunk: — Lelkünk néz a Golgotára s megdicsőült Krisztusunk, ki — meghalt értünk imádkozva, mindig áldva néz le ránk. Hogyha bűnök terhe nyomja föld felé a vállaink: Fiad üzen a keresztről: Sirasd meg, sirasd meg bűneidet óh ember ! Azt akarod, hogy a népek — mint testvérek, egymást szeretve benned éljenek Te hívogatsz egyességre, a Te erőd a mi fegyverünk. — Légy hát velünk! Tőled várjuk megújulásunk. Jövel hozzánk s mint angyalunk szállj le csendesen, bánatunkhoz szólj édesen, — Isten galambja szállj le reánk. Éltünk őszét, majd ha reánk elhozod — taníts minket, hogy a szívünk ne féljen, bizó hittel az égre nézzen Ví* Ezt a kis imádságot — néhai Fejes István püspökünk által írott, énekeskönyvünkben használt dicséretekből, mint az ő lelkének imádságait kötöttem össze bokrétába. Farkas István püspök. 13