Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

II. Nemzetnevelés, Évmegnyító beszéd. 1936. szeptember 15-én tartotta dr. Mátyás Ernő akad. és közigazgató. Ravasz László jó pár évvel ezelőtt egy látogatása alkalmával poraiból megelevenedett főnix madárhoz hasonlította a mi főiskolánkat, amelyik a nagy háború romjai közül először emelkedett fel megújultan. A mi főiskolánk azonban esztendőről esztendőre is megelevenedik és minden szeptemberben megújúltan veszi fel a munka elejtett fonalát. Ezek között az ősi falak között az ifjúság seregéből innen is onnan is új arcok tünedeznek ma elénk. Évről-évre új munkásokat hív el Alma Materünk, akik mind új színeket hoznak be a mi iskolai közösségünkbe. De a régi gyermek és ifjú arcok is felfrissülten s mi mindnyájan tettre készségben megújhodottan készülünk az új munkára úgy, hogy ilyenkor szeptemberben, amikor odakint a nagy természetben őszi hangulatok lepik meg a lelket, friss tavaszi áramlatok zúgnak át ősi falainkon. A legfontosabb mégis az, hogy a mi iskolai életünk friss tavaszában arra nyerünk ösztönzést, hogy újra meglássuk feladatainkat és kitüzzük céljainkat. Benne élünk világunk életének izgalmas sodrában, szívünkig érnek roppant feszültségben élő világnézetek titáni küzdelmeinek viharos hangjai. Képzeletünk megsejti az egész világmindenséget megremegtető dráma viharzását, mert ezekben az apokaliptikus időkben megrendül földünk alkotmánya s roppant mélységek tátonganak, amelyek elnyeléssel fenyegetik világunkat. Hogyne nyernénk ezekben az időkben ösztönzést céljaink új kitűzésére, hogyne törekednénk mélyebbre ásni, életünk új fundamentumait keresni! Világunk viharaiban élve nem zárhatjuk be lelkünket korszellemünk áramlatai előtt, nem emelkedhetünk olyan magasra az élet fölé, mint Charlye filozófusa, aki városa legmagasabb pontján fekvő tornyából tekintette világának küzdelmeit, amelyek azonban hozzá fel nem értek. De mi tudjuk azt is, hogy a mi főiskolánk 400 éves múltjában sok vihart