Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

II. Nemzetnevelés, Évmegnyító beszéd. 1936. szeptember 15-én tartotta dr. Mátyás Ernő akad. és közigazgató. Ravasz László jó pár évvel ezelőtt egy látogatása alkal­mával poraiból megelevenedett főnix madárhoz hasonlította a mi főiskolánkat, amelyik a nagy háború romjai közül elő­ször emelkedett fel megújultan. A mi főiskolánk azonban esztendőről esztendőre is megelevenedik és minden szeptem­berben megújúltan veszi fel a munka elejtett fonalát. Ezek között az ősi falak között az ifjúság seregéből innen is onnan is új arcok tünedeznek ma elénk. Évről-évre új munkásokat hív el Alma Materünk, akik mind új színeket hoznak be a mi iskolai közösségünkbe. De a régi gyermek és ifjú arcok is felfrissülten s mi mindnyájan tettre készségben megújho­dottan készülünk az új munkára úgy, hogy ilyenkor szeptem­berben, amikor odakint a nagy természetben őszi hangulatok lepik meg a lelket, friss tavaszi áramlatok zúgnak át ősi falainkon. A legfontosabb mégis az, hogy a mi iskolai életünk friss tavaszában arra nyerünk ösztönzést, hogy újra meglássuk fel­adatainkat és kitüzzük céljainkat. Benne élünk világunk éle­tének izgalmas sodrában, szívünkig érnek roppant feszültség­ben élő világnézetek titáni küzdelmeinek viharos hangjai. Képzeletünk megsejti az egész világmindenséget megremeg­tető dráma viharzását, mert ezekben az apokaliptikus idők­ben megrendül földünk alkotmánya s roppant mélységek tá­tonganak, amelyek elnyeléssel fenyegetik világunkat. Hogyne nyernénk ezekben az időkben ösztönzést céljaink új kitűzé­sére, hogyne törekednénk mélyebbre ásni, életünk új funda­mentumait keresni! Világunk viharaiban élve nem zárhatjuk be lelkünket korszellemünk áramlatai előtt, nem emelkedhetünk olyan ma­gasra az élet fölé, mint Charlye filozófusa, aki városa legma­gasabb pontján fekvő tornyából tekintette világának küzdel­meit, amelyek azonban hozzá fel nem értek. De mi tudjuk azt is, hogy a mi főiskolánk 400 éves múltjában sok vihart

Next

/
Oldalképek
Tartalom