Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

22 Méltóságos Főispán Úr! Hálásan köszönöm hozzám intézett szívélyes üdvözlő szavait, s legyen meggyőződve arról,, hogy életemnek legszebb napjai közé számítom e napot, amelyen hazám fegyveres védelmében szerzett kitüntetéseimet a hon békés szolgálatában kiérdemelt kitüntetéssel szaporíthatom s biztosíthatom róla, hogy az általam hódolattal fogadott kitüntetéshez jövőbeli munkásságommal is igyekezni fogok mindenkor méltó maradni." E beszéd elhangzása után a főiskola elöljárósága nevében Janka Károly 1. gondnok, a sárospataki Társadalmi Egyesületek Szövetsége nevében Ujváry Dezső, Bodrog—Tiszaszabályozó társulati igazgató, gazd. főtanácsos üdvözölte kitüntetett professzorunkat, a főiskola tanári karának a nevében pedig dr. Mátyás Ernő közigazgató a következő beszéddel köszöntötte őt: „Mélyen tisztelt Professzor Ur! Sokszor rámutattak arra, hogy mi magyarok a katasztrófák népe vagyunk, de azt is kifejtették többen, hogy a nagy nemzeti katasztrófák után mindig lobogó lánggal gyúlt fel sokakban az országépítés vágya. Minél ijesztőbb a pusztulásnak a képe, minél leverőbb érzéseket keltők a romok, annál frissebben buzog fel nemzetünk legjobbjaiban az építés, az alkotás ösztöne. S a nemzetépítését ki-ki abban a munkakörben végezheti, amelybe az isteni gondviselés állította. Üres és tartalmatlan minden hazaszeretetről való áradozás, ha nincsen a nemzet konkrét céljaiért végzett alkotó munka mögötte. Szeretjük hinni, hogy a Kormányzó Ür azokat az érdemes férfiakat részesíti kitüntetésekben, hogy a kormányfőtanácsosi magas kitüntetéseket azoknak osztja, akik a nemzetépítésben fáradoztak és az ilyen országépítő munkának adták bizonyságát, s akik éppen sajátos hivatásukban égnek el a haza örök céljaiért. Méltóságos Professzor Ur! Mi számontartjuk tudományos munkásságának azokat a gyümölcseit, amelyeket pályafutása kezdetén létrehozott. De jól ismerjük azokat a férfias küzdelmeket is, amelyeket a nagy háború alatt kifejtett, azokat a szolgálatokat is, amelyeket a közélet: a község, vármegye, társadalom, egyház terén végez. Mégis mi nagyon jól tudjuk azt, hogy munkásélete javát református egyházunk egy intézményének: a mi sárospataki főiskolánknak szentelte s hogy ennek építésében és újjáépítésében szolgálja nemzetünket. Istentől nyert kiváltságos tálentumait talán szélesebb körben s e világ szerint talán nagyobb elismerések között is forgathatta volna, mi tudjuk, hogy százados múltú,, sajátos szellemiséget szolgáló, nagy nemzeti értékeket hordozó főiskolánk építésén és. újjáépítésén való fáradozása a legmagasabb rendű nemzetszolgálat, mert aki a mai sötét eseményekkel fenyegető időben iskolánkat szolgálja, a nem-