Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1936

140' ifjúsága a londoni kabinetiroda utján üdvözlő távirattal köszöntötte őfelségeiket. Nagy volt az intézet boldogsága, hogy őfelségeik személyi titkára szintén táviratilag köszönte meg az intézet üdvözletét és jókívánatait. Az internátus épületére már a kora reggeli órákban kitűzettük a magyar trikolort és mellé a brit nemzeti zászlót, kifejezve ezzel is azt a tiszteletet és rokonszenvet, melyet az angol nyelv és szellem terjesztésére, s a magyar-angol kapcsolatok ápolására alapított intézet érez a nagy angol birodalom iránt. Az intézet összifjósága rádión hallgatta végig a koronázási szertartást, s a növendékek érdeklődését nagyban fokozta az a körülmény is, hogy az intézetnek járó angol újságok képes mellékletei jelenetről-jelenetre bő illusztráló anyagot nyújtottak a hallgatóknak. Máj. 28-án volt az internátusi növendékek zenevizsgája, melyen az intézet növendékei az elmúlt esztendők szép eredményeihez képest is igen jó előhaladásról tettek bizonyságot. Máj. 26-án Knight György budapesti skótmissziói lelkész és felesége, Máj. 29-én pedig dr. Llewellyn Jones volt angol parlamenti képviselő látogatták meg intézetünket. Utóbbi kíséretében voltak dr. Siklóssy László és dr. Széli Sándor (Budapest, a Magyar Revíziós Liga kiküldöttje). Angol vendégeink nagy szeretettel és meleg érdeklődéssel tanulmányozták intézetünk életét, s meg vagyunk győződve, hogy az internátusban tett látogatásuk, s annak kapcsán szerzett tapasztalataik után méginkább megerősödött bennük a magyarság iránti barátság érzése. Nem hallgathatjuk el e helyen sem azt az elismerő nyilatkozatot, melyet dr. Llewellyn Jones hazautazása előtt tett a Pesti Hírlap egyik szerkesztőjének. A szerkesztő ama kérdésére, hogy mi volt a legnagyobb élménye mostani magyarországi tartózkodása alatt, a nagy magyarbarát angol ember ezt felelte: „Kétségtelenül sárospataki látogatásom. Nagy-Brittanián kívül seholsem láttam ilyen jól megvalósított angol nevelést, mint a sárospataki intézetben. Az intézet megalapozása tökéletes, kivitele a leggondosabb. " Május 29-én és 31-én a gimnázium angol-ágazati növendékei között angol írásbeli és szóbeli versenyt rendeztünk, azért a 2 értékes könyvért, melyet Sir Geoffrey Knox budapesti angol követ a londoni British Council adományából juttatott el a főiskola igazgatóságához azzal a meghagyással, hogy azok az évvégi záróünnepélyen a gimnázium angol-ágazata 2 legjobb angolos növendékének adassanak át jutalomképpen. A versenyen nemcsak a 2 kitüntetésre ajánlott növendék, hanem a többi növendékek is (VI—V—VI. o.) igen szép teljesítményt produkáltak, s ez eredmény mindenkit meggyőzhe-