Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

18 A testápolás és az egészség drága kincsének megőrzését célzó munkánkban nagy segítségünkre van Főiskolánk külön kórháza, amelynek gondos és lelkiismeretes vezetője: a kitűnő diagnosta dr. Jakó János főiskolai orvos e tanévben az egészségtan tanári képesítését is megszerezte. Sok fennakadást és nehéz gondokat okozott a gimnáziumunkban két ízben is előfordult járvány-szünet, amikor a betegek elhelyezésére az ősi Küldöttségi-szállást is igénybe vettük. Az orvosi tudomány mai véleménye alapján úgy igyekeztünk a jövőben a vörheny-járvány elejét venni, hogy az Országos Közegészségügyi intézmények kiküldötte segítségével városunk összes tanköteleseit több ízben is beoltattuk a Dick- és vaccina-féle reakciókkal. A test ápolása mellett a kedély kifinomítása is elsőrendű feladatunk. A lélek egészsége és a kedély derűje vagy legalább is egyensúlya nélkül nincs százszázalékos ember. Művészi rajz, festészet, éneklés, zenetanítás segítenek elő benne. Igyekeztünk a magyar dalt is propagálni, mert mintha kiveszőfélben volna az egyik legvonzóbb diáktípus: a nótázó pataki diák. Kitűnően vezetett kórusunkat és főiskolai zenekarunkat idegen városok is elhívták. A nagy zenekultúrájú Debrecen május 3-án rendezett egyházi hangversenye számára Sárospatak szolgáltatta a hegedűművészt és zongorakísérőjét: Szabó Ernő és felesége személyében. Egyébként is arra törekedtünk, hogy a „Pataki diáktípus" állandó értékeit megtartva céltudatosan kiválogatott korszerű eszmékkel töltsük meg azt. Eszközök voltak erre a szeretetvendégségek és teológus ifjaink család-missziói látogatása dr. Szabó Zoltán kezdeményezésére a Ref. Nőegylet rendezésében. A tehetségvizsga és ugyanezt kutató önképzőköri ünnepélyek bevezetésével a földmíves osztály nagy rezervoárjából új erőket keresünk a középosztály felfrissítésére, az Angol-internátus segítségével a történelmi családokat kötjük hozzá a „szegények iskolájához" és a református közélethez. A két rétegből érkező növendékek testvériesülését a legféltettebb gonddal ápoljuk. Szokásos ünnepélyeink: október 31, március 15 stb-nek műsorát megtalálja az olvasó „Értesítőnk" megfelelő lapjain, itt csak az áldozócsütörtöki konfirmációs ünnepélyre mutatok rá, amelynek virágos keretében 34 tanulónk (fiúk és lányok) fogadtatott be anyaszentegyházunkba hitbeli megerősítőjük: Bódy Dénes vallástanár ünnepi kézfogásával. Az első úrvacsora döbbenetes élményének orgona-szavú hangulatot adott a szülőknek és hozzátartozóknak könyeket csillogtató mély meghatottsága. Amit e század elején még csak egyes gondolkozók éreztek, hogy a fajok sorsa ugyan a városokban intéződik, de a falvakban dől el, vitt el bennünket ez évben is a falvak éle-