Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1935

11 A földi lét a búcsúzkodás világa: jövünk és megyünk, beköszönünk és elbúcsúzunk, rövid lenyesik vagy az se marad utánunk. Az évmegnyitón már jelentettem, hogy dr. Trócsányi József teol. tanár 1935 szeptember 1-ével a hadi évek beszámítása alapján teljes szolgálati idővel nyugalomba vonult. Az ő páratlan munkásságát azóta nemcsak a teológiai kar, a köziskolai szék és igazgatótanács, hanem az egyházkerületi közgyűlés is fényesen méltatta. Fáradhatatlan munkaerejétől azonban még most sem kell elbúcsúznunk, mert a gazdasági választmány nehéz és felelőségteljes elnöki tisztét továbbra is megtartja, szeretett Főiskolánk javára. Az 1935. novemberében tartott egyházkerületi közgyűlés dr. Zsiros József rendkívüli theol. és egyetemi magántanárt rendes theol. tanárrá, dr. Szabó Zoltán theol. helyettes tanárt pedig rendkívüli theológiai tanárrá választotta. Mindkét fiatal kartárs nemcsak Főiskolánknak, hanem egész református tanügyünknek is általánosan elismert ékessége, akik működésükkel Főiskolánknál már idáig is minden fórum teljes megelégedését kiérdemelték. A theológia ez idei tanévében egy szokatlan fénnyel pompázó dátum ragyog elénk : dr. Marton János teol. tanár 25 éves tanári jubileuma. A minden hivatalos fórum által kellőleg méltatott dátumhoz és jellemzéshez e jelentés is szívvel-lélekkel csatlakozva állapítja meg az ő színpompás egyéniségét, gondolkodásának nagyvonalúságát, sóvárgó tanulmányszomját, tanári és nevelő volta szuggeratív erejét, történetírói ihletettségét s mindazt a nagy lélek-gazdagságot, mellyel feledhetetlenül beleépült a Főiskola, a Konvent és Zsinat, az egyetemes református közélet élő szervezetébe. E helyről is további áldásokat kérünk minden ponton megáldott életére. Az eltávozás folytán megüresedett szisztematikai tanszéket egyházkerületünk ez évben is helyettesítéssel töltette be — a bizonnyal teljes megnyugvást hozó végleges megoldásig. Teológiai akadémiánknak ötlet-gazdagságtól és a tettvágylázától égő tanárai ez évben is megrendezték szeptember 18-tól október 5-ig a levente-oktató tanfolyamot és a korszerű elgondolások alapján a nyári szünidő elején hazánkban az első Munka-tábor úttörő intézményét, amint ezt már évmegnyitó beszédemben említettem. Ez évről-évre megismétlődő s az Egyetemes Konvent által is elismerésben részesülő két program-ponton kívül április 16—18-ig Lelkész-továbbképző tanfolyamot is rendeztek, amelyen illusztris előadások után az egyházi élet legégetőbb problémáit beszélte meg a mindig nagy hallgatóság és a tanfolyamon résztvevő 35 lelkész. Ezen tanfolyam sikeréhez szükséges lelket mindjárt a kezdetén szeretett püspökünk megnyitója idézte meg, amely megnyitóban az államférfi és az egyházfő egymást átható szempontjai érvényesültek. A mindnyájunknak gazdag lelki ajándékokat hozó