Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

50 Munkája második részében szerző Barth Károly teológiájának tartalmi kifejtését adja. E részben a teológia fogalmáról és tárgyáról szóló értékes fejtegetések után, melyekben megállapítja, hogy a teológia az Isten Ítélete alatt álló tudomány és hogy mindenestől az életért van s az egyes teológiai diszciplínák (exegézis, dogmatika, etika, gyakorlati teológia) fundamentumainak az igében való megkeresése, majd a dialektikai módszernek Isten és a világ kvalitatív differenciáját széttartani törekvő eljárása után, Barth Károly teológiájának a lényegét a teológiai vagy ősdualizmusban, mint sehonnan le nem vezethető dualizmusban mutatja meg. Ez a dualizmus egyszer az Isten és az ember közötti radikális dualizmus, melyben Isten, mint szuverén úr jelenik meg szemben a tehetetlenségben élő bűnös emberrel. De drámai feszültségeket rejtő kozmikus dualizmus is, amelyben Isten világa és az ember világa állanak ellentétben, ahol Isten, mint biró s az ember, mint önző és önzetlen kívánságok között hányódó ítélet alatt álló lény állanak egymással szemben. Végül eszkatológiai is e dualizmus, amelyben a jelenvaló és az eljövendő világ állanak egymással feszültségben s amely feszültség egy világkatasztrófa lecsapódásában Krisztus második visszajövetelében intéződik el. Itt Isten, mint élő s a világgal ellentétes valóság állítja az embert döntés elé. De ez utóbbi gondolatok is azt bizonyítják, hogy ez ősdualizmusból Barth szerint van kibontakozás is, de ezt a kibontakozást nem az ember eszközli, hanem Isten az ő kijelentése által. Ezen a ponton emelkedik Barth Károly teológiája a leglényegesebb gondolatig. A kijelentés örök aktualitással rendelkezik, mert abban Isten mindig és mindig újra adja magát és önmagát, mint élő valóság adja az embernek, de mégis úgy adja, hogy a közötte és az ember között levő különbség sohasem szűnik meg, mert a bűnös emberrel szemben, mint szent Úristen jelenik meg, de mégis, mint valóságos vonatkozásokat támasztó is, mint megbocsátó Úristen. Ahol pedig a kijelentés van, ott egyház is van, mégpedig, mint esemény, mint történés, amely történésnek azonban mindig transcendens forrása van. Ezért ez a földi egyház mindig láthatatlan egyház, az Isten országának ítélete alatt áll és ahhoz igazodik. Szerző munkája gondolatainak ilyen vázlatos felrajzolása is mutatja, hogy egy szépen eltervelt, gondosan felépített, széles perspektívába beállított és alaposan végigvezetett munkával van dolgunk, amelyben szerző koncepciózusságának és rendszerező képességének kiváló bizonyságát szolgáltatta. De hasonló elismeréssel nyilatkozunk szerző forrástanulmányozásáról is. Kitűzött témájához felhasználta a külföldi és magyar forrásanyag legbecsesebbjét, főleg Barth Károly teológiai munkásságát, annak legújabb fejlődését is számontartva. De fontosabb, hogy az egész gazdag anyag felett különösen