Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

II. „Az örökkévalóság színe alatt/' Tartotta 1934 szept. 12-én Nóvák Sándor gimn. és közigazgató. Mély tisztelettel és meleg köszöntéssel üdvözlöm a tanév Skezdetén erről a kultúr-bástyafokról az összes ünneplőket, akik a mai dátum alkalmával szent közösséggé forrottunk össze a Sárospataki Ref. Főiskola iránti szeretetben. Legyen -e nap egy lelki kézfogás mindazon nemes törekvések megvalósítására, amelyek e négyszázévet megért kollégiumot minden évszázadban az idők homlokterébe állították; legyen e nap a megértésnek, a harmóniának további csöndes istentisztelete — a készülődő viharok, a távoli villámok fojtott levegőjében. Minden teremtett lény két örökkévalóság között él: a mult és jövő örökkévalósága között. Hátunk mögött visszafoly az idő a kezdetnélküliségig, előttünk is beláthatatlan óceántükröt mutat, anélkül, hogy valaha is vége szakadna. E két örökkévalóság hullámzása között mily kis jelentőségű a jelen, — amely örökké folytatódik és minden pillanatban meghal — mégis a legtöbb ember csak a jelenre esküszik és csak ennek szempontjai szerint tud látni. Ez éppen annyi, mintha valaki egy folytatásos regényből kiszakít egy számot, vagy ha a tengert vízcseppekre akarná szétosztani. A lángelmék, a próféták, a nagy gondolkodók mindenkor az örökkévalóság látószögéből, „sub specie aeternitatis" néztek, ezért értették meg a multat s ezért láttak előre a jövőbe. Csak az örökkévalóság színe alatt tudjuk valóban értékelni a jelent, mert ez a látószög az igazság egyedüli messzelátója és próbája. Ennek a lelki messzelátónak a nem ismeréséből származik legtöbb tévedésünk, logikánk akaratlan elsíklása, zavarok a társadalmak életében, a tudományos felfogásban, a történeti értékelésben — és természetesen a nevelésben is. „Az emberiség történelme a gondviselés kijelentése" — állapítja meg Kossuth egy mennydörgés szerű kinyilatkoztatásában. Ez nem egyéb, mint az örökkévalóság nézőpontja — •csakhogy szónokilag megfogalmazva. Zavaros korszak, roszszul nevelt tudomány a történelemben inkább az ördög bibliáját látja, melyben vakon született materális erők kereke gázol az örökké porban fetrengő emberiségen. A kétely az igazság prizmája volt mindenkor, de egyoldalú elmék a ta-