Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1934

166. Másodrendű formák — az emberi kéz alkotta tárgyakon ész*lelhető formák. A kettő között átmenet a természet erőinek behatása folytán; alakját változtatott emberi kéz alkotta formák. Minthogy a két kategóriába sorozott forma egymástól majdnem elválaszthatatlan, mindkét forma egyaránt értékes számunkra.. Sőt az utóbbi — az emberi kéz alkotta formák — gépformák, mértani testek, amelyeken a természeti formákra érvényes törvényszerűségeket lemérhetően bebizonyíthatjuk, a rajz tanításának nélkülözhetetlen járuléka. Az értékesebb azonban mindenkor a természeti forma. A természet véghetetlen változataival, mindenütt megnyilvánuló' szépségeivel oly kincset rejt magában, amely kiapadhatatlan. A természetben két egyforma nincs. A természetet a formák változatossága teszi széppé. Lionardó mondotta, hogy még ugyanazon fán sem lehet két' egyforma levelet találni, s hogy minden egyes falevélnek meg varn a jellegzetes, a többi falevéltől megkülönböztető formája. Aki ezt észre tudja venni a fa levelén, az egész fa tömegén^, az emberi alakon stb. az helyesen lát. A helyes látáshoz az érzéke meg van úgyszólván minden embernek, épúgy, mint a zene iránt. Egy zenepedagógus megvizsgálta egy kollégium minden egyes, növendékét, hogy hányan vannak olyanok, akiknek nincs hallásuk, s 500 egynéhány tanuló közül kettőt talált, akiknél megállapította,, hogy hallásuk nincsen, akiket zenei hallás tekintetében született nyomorékoknak nevezett. Ha megvizsgálnánk formalátás szempontjából ugyancsak egy iskola 500 növendékét, itt is ugyanarra az eredményre jutnánk. Hogy a természeti formák változatos szépségei iránt mindenkinek meg van az érzéke, az életben lépten-nyomon tapasztalhatjuk. A turistáskodás, a kirándulások varázsa, messze idegenbe,, más országokba történő utazások, embertársainkkal való találkozásörömei, nagy tömegek, idegen emberek, idegen arcok látásának szórakoztató ténye, mind erre a velünk született érzékre vallanak. Ezt a velünk született érzéket tudatos látássá, művészi látássá' fejleszteni a legfőbb célja a középiskolai rajztanításnak. A formákat, — s elsősorban a természeti formákat kell teháfa megismertetni a növendékekkel.