Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

47 Bezárja a művet „A mai helyzet" (48—59. 1.) cimű paragrafus. Az 59—62-ik lapokon az idézett művek jegyzéke foglal helyet. A pályázó elég jól tervelte el pályaművét (azonban a főcímeket római számjegyekkel kellett volna az egyes paragrafusok címeitől elkülöníteni s elfelejtett Tartalomjegyzéket is adni!). Tárgya iránt nemcsak érdeklődik, hanem megszerette ezt a „szívünkhöz oly közelálló" kérdést. Lényegében a mű ismertetés, de az ismertető munka tárgyilagosságra törekvő, előítélet nélküli és helyes szempontok által vezetett. Meg tudjuk érteni, hogy kevés forrásanyag állt a rendelkezésére és helyeseljük, hogy körlevélben kért anyagot az amerikai ref. egyházi élet vezetőitől. Amennyiben a mi könyvtárviszonyaink mellett a kérdés mélyebb és behatóbb tanulmányozása nem volt módjában a pályázónak, tárgyszeretete, lelkesedése, a kérdésnek főbb vonásaiban megbízható ismertetése miatt nem, nem emelünk kifogást, hogy a pályamű a teljes díjban részesíttessék. Tanári kar a pályamunkát 40 P. pályadíjban részesíti. — Szerző Szűcs István III. éves teológus. Bírálat a „Széphalom" jeligével beadott Kazinczypályaműről. A Kazinczy-pályázatra ez évben — több év óta először — érkezett pályamű. A tétel ez volt: „Kazinczy és a református egyház". A beérkezett egy pályamű alaposan utánanézett a forrásoknak s bár adatait olykor másodkézből veszi, bőséggel merít Kazinczy leveleiből is. Forrásairól úgy elől, mint a mű végén lévő jegyzeteiben, hűséggel beszámol. Itt további forrásokra is kitérhetett volna (pl. Levelezése XXII. kötet, Rácz L.: K. és a sárospataki főiskola, Gulyás J.: K. mint e. gyűjtő (Debr. Szemle). — A dolgozat, rövid bevezetés után, rátér a tárgyra. Két részre osztja a kérdést: Kazinczy és a ref. egyház (46. 1.) és: Vallásosság és kálvinizmus K. világszemléletében cimű részre (46—72). Élete fonalán haladva igyekszik feleletet adni a felvett kérdésre. Életével bőven foglalkozik, de pl. már főgondnoki működését szűkszavúbban méltatja. Néhány állítása igazításra szorul (pl. Kazinczy rokonai örömmel egyeztek bele a házasságába). Somosi János nevét egy helyen Solymossinak írja. Stílusa kezdetleges, lendület nélkül való. Helyesírása olykor egyéni. A pályamű kiállítása is mutatja a kezdő írót (lapszám nincs). Szorgalma elvitathatatlan, de a kérdést teljesen megvilágítani nem tudja. A munka szerzője, Fischer György I. éves teológus, a pályadíj háromnegyed részével 20 pengő jutalomban részesül a Magyar Tudományos Akadémia adományából.