Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

45 (ha ugyan nem sokkal inkább) tekinthető mint a realisztikus filozófia. így azután sok mindent, amit a realizmus bírálatában mond el, inkább lehetett és kellett volna inkább az idealizmus, bírálatánál említenie. A másik fontosabb megjegyzésünk szerző álláspontjának elnevezését illesse. „Hívő reálizmus"-nak nevezi szerző a saját álláspontját. Meg kellett volna azonban indokolnia, hogy miért nem „hívő ideálizmusnak" nevezi, annál is inkább, mert szerinte a hívő realizmusban a realizmus jogos igazságai mellett az ideálizmus jogos igazságmozzanatai is szóhoz jutnak. Szerző maga is sejti, hogy elnevezése nem tekinthető véglegesnek. „Nem állítjuk, hogy álláspontunk elnevezése megdönthetetlenül helyes" — mondja dolgozata utolsó oldalán. Véleményünk szerint; szerző kifejtett álláspontját szóhoz juttatta volna a „hívő exisztenciálizmus", vagy a „teológiai exisztenciálizmus" elnevezés. Nagy örömünkre szolgált az, hogy szerző filozófiai iskolázottságának épp oly mértékben bizonyságát adta, mint izmosodó teológus érzékének. Egész munkáján érezhető egyéni hitének lüktető ereje, amelynek szolgálatába kész örömmel állítja filozófiai tanulmányait is. Szerző jövőbeni tudományos munkássága elé jóreménységgel tekintünk. A pályamunkán mindazonáltal meglátszik az, hogy szerzőnek nem volt ideje azt úgy kidolgozni, mint ahogyan szerette volna. A hatalmas irodalmi anyagot nem tudta kellőleg átszűrni egyéni szellemén s a tanulmány gépírásos szövegébe bizony nagyon sok gépelési hiba csúszott. Tisztelettel javaslom, hogy Theol. Karunk szerző pályamunkáját a kitűzött pályadíj háromnegyed részével, összesen 30 pengővel jutalmazza. A másik pályamunka szerzője, tekintettel arra, hogy nem a magyar, hanem a német az anyanyelve, két nyelven, németül és magyarul nyújtotta be pályamunkáját. Dolgozatában mindenütt inkább csak vázlatosan érinti kérdésünket, de amit ír, azon meglátszik a biztos vonalvezetés és a határozott végiggondolás minden jele. Először arról szól, hogy az ideálizmus és a reálizmus miképen lesznek öntudatos problémákká magában az emberi életben, majd rámutat arra a többletre, amely — szemben az ideálizmussal és a reálizmussal — a keresztyén kijelentést jellemzi. Záró fejezeteiben nagyon helyesen a kijelentést igaz életként s így az ideálzmus és reálizmus ellentéteit feloldó valóságként tünteti fel, amelyből kell táplálkoznia a teológus életének is. Kár, hogy rövid és vázlatos dolgozatának végén nem szól részletesebben arról, hogy a Kijelentés mint igaz élet atmoszférájában élő keresztyén theologus a különböző világnézeti gyújtópontokban miként gyümölcsöztetheti az ideálisztikus és reálisztikus motívumok