Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

25 óra... éneklése után oszlott el az ifjúság és a közönség a szép ünnepélyről. Az elmúlt év eseményei között mély benyomást gyakorolt a főiskola életére Dókus Ernő t. b. egyházkerületi togondnok halála. Főiskolánk mind köziskolai székben, mind az igazgató-tanácsban maga elé idézte az ő gazdagon megáldott egyéniségét. Június 18-án tartott igazgatótanácsi gyűlésen dr. Mátyás Ernő közigazgató referálásában az alábbi megemlékezéssel áldozott emlékének: Köziskolai szék 1934. évi január hó 23-án tartott gyűléséből felterjeszti közigazgatónak csabacsüdi Dókus Ernő t. b. egyházkerületi főgondnok, v. konventi és zsinati elnök, főiskolánk egykori kiváló növendéke, igazgató-tanácsosa, majd főfelügyelője január 17-én történt tragikus elhunyta alkalmából történt következő megemlékezését: „Nincs tér itt arra, hogy Dókus Ernő különösen gazdag pályafutását feltárjam, az ő főiskolánk életében való jelentőségére óhajtok rámutatni. Főiskolánk mindenekfelett a szellemért van, amelynek szolgálatára hivatott. Dókus Ernő főiskolánkért végzett szolgálatát nem annyira nagy külső alkotások jelzik, mint inkább a szellem, a lélek, amelyet beleépített Alma Máterünkbe. Lelkületének alapjellemét óhajtom ezért pár vonásban megrajzolni, mégpedig legnagyobb részt saját nyilatkozatainak tükrében. így világosodik meg előttünk legközvetlenebbül az ő főiskolánk életében való jelentősége. A nagy alkalmakkor mondott beszédei, beköszöntő és búcsúbeszédek azok, amelyeken keresztül legmélyebben beleláthatunk valakinek a személyisége titkába. Ilyen megnyilatkozásain keresztül óhajtok én rávilágítani Dókus Ernő lelki arculatára is. Legszembetűnőbb vonása lelkületének nemes tartózkodása, alázatossága, kicsinységének érzése. Egyházkerületi főgondnoki programbeszédét ezekkel a szavakkal kezdette: „Ugy érzem ez ünnepélyes pillanatban, mintha nehéz küzdelmek előtt álló, vezérét vesztett sereg leghátsó sorban küzdő közvitézét szólítaná elő és adná kezeibe a vezéri lobogót, hogy vezesse diadalra. Aggódva emelem tekintetem mennyei Atyámhoz és esdve kérdezem: Uram, miért cselekedted ezt így, miért nem raktad másra, hanem reám ezt az édes, ezt a felmagasztaló, de súlyos terhet, melyet én meg nem bírhatok, mely alatt gyenge vállaim összeroskadnak." Alázatossága mellett különösen szembeötlő lelkiismeretessége, hűséges kötelességteljesítése: ,.A közelgő vész — mondja előbbi beszédében — a vár fokára, a kijelölt helyre szólít minden harcost és én hallani vélem az Urnák szavát: „Ember teljesítsd kötelességed ott, hová sorsod vet és legyen közöttetek érdemben első az, ki a küzdelemben a legbuzgóbb, leghűbb, legigazabbnak bizonyul." Megtagadnám protestáns