Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1933

III. Közigazgatói jelentés az 1933/34. iskolai évről. Talán sohasem volt idő, amikor titokzatosabban, színesebben, sok tekintetben félelmesebben hömpölygött volna életünk megdagadt, zavaros árja, mint ma. Talán sohasem volt idő, amikor ellentétesebb hatások ostromolták volna az ifjúságot, mint napjainkban. Jó, hogyha ilyenkor a lázas munka sodrából kilépünk és megállunk egy kis szemlélődésre s ha főiskolánk örök eszményeinek fényénél tájékozódunk világunk életenek lázas hullámverésében. Minél világosabban tudunk látni világunk zavaros életlüktetésében és tisztábban merednek elénk az ifjúságunkat fenyegető veszedelmek vagy életmozdító erők, annál fokozottabbá lesz felelősségérzetünk is. Különösen jó alkalmak az ilyen számvetésre az évzáró ünnepélyek. Álljunk meg azért életünk e határkövénél és tekintsünk vissza egy iskolai év eseményeire, tartsunk szemlét munkái felett. Egy iskola sorsa legfőképen a kebelében levő élő kincseken fordul meg. Nem a falak, hanem a közöttük levő lélek határozza meg karakterét, hivatását. A lélek, amelynek élő személyek a hordozói. Az elmúlt iskolai év hatalmas hullámverésében eltűntek földi szemeink elől szívünkhöz nőtt drága emberarcok, de új kedves egyéniségek is léptek azok helyére. Lássuk először a főiskolánk életében végbement személyi változásokat. Főiskolánkra is sötét árnyak borultak rá, Idrányi Barna megszállott tiszáninneni püspök 1933. szeptember 22-én bekövetkezett halálával. Életbölcsességet sugároztató, kiegyensúlyozott, harmonikus egyénisége, szép magyar alakja pár hónappal azelőtt is kirajzolódott lelkünk előtt. Temetésén meghatott érzésekkel vettünk búcsút Alma Materünk hű fiától, egykori cenzorától és igazgatótanácsosától. . Október 10-én Szent-Imrey Gyulát szólította magához az Űr. Hosszú évtizedeken át volt főiskolánk igazgatótanácsosa,.