Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

31 Méltóságos Gondnok Úr! Egy iskola mindenestől a szellemért van, amelynek szolgálatára hivatott. Annál több a jogosultsága, annál nagyobb az értéke, minél sajátosabb és nemesebb szellemiséget képvisel. A külső intézmények, falak csak azért birnak értékkel, mert otthont biztosítanak a szellem számára. A mi sárospataki főiskolánk 400 éves múltjában az általa képviselt szellemért állott elsők között az ország iskoláiban. Ma is ezért van országos jelentősége. Ez a szellem egy páratlan hazafiságot és egy sajátos református vallásosságot termelt ki. Nehéz volna szellemünket közelebbről karakterizálni. Mégis bizonyos, hogy tradíciókban való gyökérzete és az új idők parancsszavára való figyelés legjellemzőbb vonásai. Nehéz volna megállapítani azt is, hogy mi termelte ki ezt a sajátos pataki szellemiséget, sok minden tényező játszhatott közre. Kétségtelen azonban, hogy a szabadság volt az a napfény, a függetlenség az a levegő, amelyben izmosodott és nőtt. Még erőteljesebb karaktert nyert a szabadságért vívott küzdelmekben az érette vállalt kereszthordozásban. E kitüntetésben pedig egyetlen iskola sem részesült nagyobb mértékben, mint a mi sárospataki főiskolánk. Ma a rombolás és pusztítás szelleme tombol körülöttünk. Ma világszerte a legsúlyosabb válságba jutott a lélek, a szellem. Egymással ellentétes forradalmi irányzatok kereszttűzében áll világunk, melyeknek egyike sem alkalmas a szellem szabadságának a kitermelésére. Ma azért kölönösen szükség van a szellem szolgálatára, ápolására, védelmére. Méltóságos Gondnok Ur! Főiskolánkkal való kapcsolatai még egészen új keletűek. Méltóságod nem volt pataki diák, mint az elöljárók, vagy tanárok jórésze, mégis otthoni levegő fogadja itt falaink között, mert Méltóságod úgy családjának többszázados tradícióinál fogva, mint egyéni talentumainál fogva a legbelsőbb rokonságban van ősi sárospataki főiskolánk szellemével. — Az erdélyi bércek között ami felvidékünkkel legbelsőbb rokonságban folytatott vallási szabadságharcokban termelődött ki századokon át az a lélek, amelynek hordozója. Méltóságodnak drága családi öröksége a szellemi élet kincseinek megbecsülése. Méltóságod kora ifjúságától kezdve a legintenzívebben részt vett az ifjúsági mozgalmakban, ami minden időkre megértő barátjává tette az ifjúságnak. Méltóságod még gyermekkorában megismerte és megszerette a munkát, még az egyszerűbb testi munkát is, senki sincsen azért, aki jobban megtudná becsülni a főiskolánkban folyó szellemi munkát, mint Méltóságod. Ugy tudjuk, hogy a szolgálat lelke tölti el egész lényét s hogy a legapróbb szolgálatokat is olyan lélekkel végzi, mintha országos ügyet szolgálna azzal, olyan