Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

27 Főiskolánknak, hogy múltjához méltóan teljesíthesse misszióját, nevelni kell törhetlen hitű, gályarab-lelkű lelkészeket, jövő generációinkat vallás-erkölcsös és izzó magyar szellemben nevelni tudó tanítókat. És amellett, hogy az évszázadok által megszentelt és nagyszerűen bevált elvünkhöz, — ahhoZ, hogy a főiskola legelsősorban is a szegények iskolája legyen, hívek maradunk — nevelnie kell világi vezető féríiainkat és azokat is, kik hivatva lesznek — elhunyt nagy kultuszminiszterünk nagyszerű patrónusunk koncepciójának megfelelően — az angolszász népeknél Hazánk igazságáért a tudás fegyverével küzdeni. Fel van már szerelve főiskolánk mindazon kellékekkel, melyek ezen célok eléréséhez szükségesek. — Újonnan berendezett, minden kívánalomnak megfelelő theológiai internátussal, a gyönyörű tanítóképzővel, a kibővített gimnáziummal, az angol gimnáziumi internátussal, modern sportterekkel. Egyedül még a gimnázium humán ágazatának internátusa van ezidőszerint kezdetleges állapotban. De csak azért, mert annak újraépítésében és berendezésében a gazdasági válság akadályozott meg minket. Ennek megszűntével azonban első feladatunk ezt is a többiekkel összhangba hozni. A gazdasági válság főiskolánkat különösen sújtja. Hiszen papírban fekvő értékeink nagyrészben megsemmisültek, számításba vehető vagyonunk földben és szőlőben fekszik. Méltóságod, mint gazda, legjobban tudja, hogy jövedelmezőség szempontjából mit jelent ez ma. Itt e téren is nagy reményeket fűzünk kitűnő gazda voltához és gazdasági tudásához. De a legnehezebb, a legfontosabb feladat ott vár Méltóságodra, — kitűnő, nagy tapasztalatokkal biró főtiszteletű gondnoktársával együtt, kivel hosszú éveken keresztül nagy egyetértéssel, igaz baráti megértéssel dolgoztunk, összeegyeztetve az ősi tradíciókat a modern kor követelményeivel, ifjúságunk nevelésének szempontjában, hol a főiskola ősi szellemét kell megvédenie a szélső irányzatok lélekmérgezése ellen. Ez az agitáció ma elsősorban az ifjúságra veti magát, különösen oly pályákra előkészítő iskolák tanuló ifjúságára, kiknek hivatásuk lesz a jövő generáció nevelése és vezetése. Meg kell akadályoznunk azt is, hogy az Isten keresés őrve alatt a lelkek kilegyenek téve a válságoknak. Nekünk a theológiánkon és tanitóképzőintézetünkben nem szabad kétkedőket tűrnünk; itt csak annak van helye, akinek hite megingathatatlan erős, aki nem keresi, de már megtalálta Istent. Akinek pedig a lelke beteg, akit már megmételyeztek a modern Istent, egyházat, hazát megtagadó eszmék, az távozzék innen — ha legkisebb növendéke is főiskolánknak. A főiskola nem lelki, vagy idegbeteg szanatórium, sem javító intézet, és nem engedhetjük meg az ártatlan lelkek infici-