Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1932

18 tatlan, hogy e tekintetben rendkívüli jelentősége van főiskolánk hagyományos szellemének. Főiskolánk minden tekintetben a nemes tradíciók hordozója. Az értékes tradíciók pedig különösen karakterformáló erők. Főiskolánk e nemes tradíciói, amint azt Farkas István kedves püspökünk sokszor megállapította, a rendithetetlen Isten- és hazaszeretet. Ezek határozták meg századokon át a pataki diák karakterét. Beleidegződnek ezek lelki struktúrájába s az így megedződött lelkek keményen állanak ellen minden kísértésnek. Valóban hegyen épitett város a mi főiskolánk, amelyet nem képes megostromolni a gonosz hatalma. Főiskolánk nemes tradíciói közé azonban az is hozzátartozik, hogy mindig kitárta kapuit az uj idők egészséges és jobb jövendőt formáló gondolatai előtt. Csak örülnünk kell a fölött, hogy a pataki diák élénken reagál a jövő méhében szunnyadó uj világ eszméire. Hiszen ez a magatartás a legmélyebb értelemben az evangélim szellemében való: „Uj eget és földet várunk, amelyben igazság lakozik" — mondja Péter apostol (II. Péter 3:13.). A nagy világmindenségben letiporták az igazságot, a mi magyar igazságunkat is. Összetörték ezeréves hazánkat. Csak természetes, hogy ifjúságunk is keresi azokat az uj utakat, amelyek porbasujtott hazánk feltámasztásához vezetnek. Kétségtelen, hogy elsősorban ezek a nemes hagyományok nyújtanak a pataki diáknak karaktert. De nem állhatna meg a szörnyű viharban, ha nem folyna falaik között e nemes tradícióinknak megfelelő intenzív épitő munka. Nem régen értesültem arról, hogy Erdélyben egyre hatalmasabb arányokban terjed a kommunista agitáció. Ez a földalatti munka egyre inkább megmételyezi ott is a mi magyar református népünket is. Makkai Sándor egyre erőteljesebben kiépiti ott a harcos keresztyénség frontját a bolsevizmus elleni támadó harcra. Ez már ott helyenként egészen közel harccá lett. Amikor még ifjúságunkban a szélsőséges gondolatoknak leghalványabb megnyilatkozásaival sem találkoztunk, az iskolai év kezdetén évmegnyító beszédemben csatasorba hivtam tanártársaimat és ifújságunkat az evangélium zászlója alá a bolsevizmus elleni harcra. Ezzel a programmal kezdettük meg iskolai évi munkánkat. Ravasz László az Egyetemes Konvent utolsó ülésén igen nagy jelentőségű gondolatokat mondott el az ifjúság neveléséről. Meggyőződéssel valljuk, hogy mi is az általa hirdetett elvekkel jártunk el ifjúságunkkal szemben, a szigorral párosult szeretet elvével. Amikor azt láttuk, hogy „az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, akit elnyeljen

1', mégközelebb léptünk ifjúságunkhoz, mert megihletett az evangélium gondolata is: „A jó pásztor életét adja a juhokért, látja és farkast jönni és elhagyja juhokat és elfut és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat" (Ján. 10:11—12.).