Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1931
12 Azonban nemcsak az enyészet tud busult gerjedezéseket árasztani a szivekre, olykor az élet maga üt szörnyű sebet. Az élet, melynek napjai egyaránt telnek-múlnak magaslatok és mélységek felett. De mégis, a pihenni térő nap aranysugarai sugárözönnel kápráztatják a messze kiemelkedő csúcsokat, melyeknek fenségében emberek ezrei gyönyörködnek. Az utolsó esztendők történelmi alkalmai csodálatos szépségeket varázsoltak elő a mi nagy főgondnokunk parázsló lelkéből s a sziporkázó szellemi tűzijáték káprázataiban gyönyörködő és mindig még többet, még ujabbakat váró lelkek világába belekongott váratlanul a lemondás hitetlensége. Mennyi nagyság, mennyi erő, milyen szilárd és csalhatatlan Ítélet kell ahhoz, hogy a nyerő fel tudjon állani a csábító asztaltól, a vendég ott tudja hagyni a dús asztalt, a vezér megálljt parancsoljon diadalmasan száguldó csapatának. A vesztés fájdalmában vonagló lelkünk nem tudja, a jubileum ormán országos fényben tündöklő főgondnokot fájlalja-e, vagy a dicsőség csipkebokrának lángjaiban eltűnő prófétát csodálja-e? Hálát kell adnunk Istennek, hogy e nagy emberi bizonyságtétellel megajándékozta a mi református egyházunkat és főiskolánkat, melynek szent talajából kinőtt ez a nagy dicsekedése, melegszívű, hálás és alázatos gyermeke, aki az Urnák nevével ment mindig többről-többre s a sziklahittel szivében vonult vissza, hogy nagy lelki csendességben éljen felséges szeplőtelen multjának és készüljön örök fényességet igérő jövőjére. Legyen áldott ez a drága v > értékes élet és Istennek gazdag kegyelme nyugodjék meg Ő rajta végiglen ... Más veszteségek is fenyegettek: Istennek legyen hála érette, hogy a felhők közül kimosolygott az összefogásnak, szeretetnek áldott napja s a nagy és nemes elhatározások megtartották vezérlő helyén a küzdelmek tapasztalt parancsnokát, az alkotások ezer lelkesedésétől lobogó gondnokunkat, akit olyan megnyugtató öröm ott látni a parancsnoki hidon, ahol szivével és nemes szándékok delejével kormányozza ujabb századok óceánjára a renovált büszke hajót: főiskolánkat. De az élet tükröződése nemcsak a fellegek borujával tudja homályba borítani napjainkat, hanem az ezercsillogású sugár törésével is meg tudja örvendeztetni játékos lelkünket. Mennyi új reménység bimbója feslik az élet delén teljes pompázó erejében püspökké választott borsodi esperes mosolygó lényében! Régóta főiskolánk igazgató-tanácsosa, és nekem úgy tetszett, hogy a zöld asztalhoz is oda vitte Tiszapartjáról magával hozott örök gyermekded hitét, csupa jót akaró nemes hevülését és az egész világot keblére ölelni óhajtó végtelen emberszeretetét. Ezek az ő püspöki palástja s ha a törvény feketéből parancsolja is, az igazi palástja a jóságnak, szeretetnek és boldogítani akarásnak ezer fényétől tündöklik. Főiskolánknak különösen is nagy az örvendező
