Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

5 lehessünk és cselekedhessük a ránkbizottak.at. Csak addig van joga főiskolánknak e címerhez, amíg megérti és követi annak tanítását. Csak addig tanításnak háza ez az iskola, amíg itt az Úrnak félelme lakozik, Istennel járni és lakozni megtanít. Vesse le az élet poros, tisztátalan cipőit az, aki átlépi e szent küszöböt: Istennek háza ez s csak addig és csak azért: tanításnak háza. Arra kell törekednünk, hogy mi itthon legyünk a templomban, mint Atyánk vendégei. Ha a szelek sodorják a mi ruhánk szegélyét és viharok tépdesik palástunkat, itt Istennek házában arra is felkészüljünk s jobbunkban a bibliával, szivünkben a mi édes Idvezítőnkkel, ajkunkon azzal, ami a szív teljességéből fakad, felemelt homlokkal és örökéletbe néző tekintettel haladhassunk a testielki egyensulyozottság kivételes kulturát követelő útján, azokért, amik ránk bízattak, semmi ne legyen drága nekünk l ha emberektől megítéltetve, ha a tömegtől megcsúfolva, ha ( Péterek tagadásának lelket marcangoló útján, ha a Pálok Í wnaszkuszi fénycsóvát áhító sötétjében botorkálunk, vállaljuk, « rjük, szenvedjük a megpróbáltatást, abban az erős hitben, s bizonyos tudatban, hogy így válhatunk szent szolgálatunkkal sziklává, amelyen Krisztus hajléka épül a kicsinyek és gyengék számára. Másodsorban várjuk református egyházi életünk egyházi és világi nagyjait, a nagy protestáns fejedelmek, alapítók és fenntartók mai képviselőit, utódait, őrállóít. A kegyeletes emlékezés fáklyáit kívánjuk felgyújtani, hogy a krisztusi erények legritkább, legnemesebb szülötte : a mélységes hála sugározza át ünneplésünk minden mozzanatát, hassa át a nagyok és kicsinyek lelkét egyaránt. Hálaadások, tisztességtevésnek ünnepévé kívánjuk tenni a nagy évfordulót, hogy átitatódva lelkek és kövek, új áldozatoknak forrásai fakadjanak. A 350 éves jubileum alkalmával az isteni kegyelem-igéret fejedelmi elhatározást fogantatott új jóltevők szivében s a hagyományos protestáns áldozatkészség hosszú századokra biztosította szegénysorsú, de kiváló erkölcsű és előmenetelű ifjak tanúlását. De hálás kegyelettel kell fogadnunk mindazokat, akik szellemi és erkölcsi javaikból áldoznak ősi főiskolánknak: akik a múltban vagy a jelenben messziről vagy közelről, nemes érdeklődéssel, féltő gonddal, áldó szeretettel nézik, figyelik minden életnyilvánulását. Nem kereshetjük fel személyesen az áldottemlékű pátrónusok százainak sírjaít, sok esetben átkos trianoni határok gátolnának benne, sok esetben akadályozna az az ősi protestáns felfogás, amely az emberben és minden cselekedeteiben egyedül Istennek munkáját akarja és tudja látni, úgy hogy látszat szerint a feledékenység fátyola takarja el szemeink elől a nemes hamvakat rejtő sírokat: de hálás kegyeletünk áthatol az időn és minden megkötöttségén és míg várva-várjuk