Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

27 Iánk 400 éves fennállása évfordulójának küszöbén mi, kiknek szíve ehhez az ősi kultúrvárhoz hozzá van forrva, sötét aggodalommal néztünk az i 931 -ik év elé. Éreztük azt, hogy ezen évfordulót illően nem ünnepelhetjük meg, mert nincs meg a lehetősége annak, hogy főiskolánk történelmi hivatását a dicsőséges múlthoz méltóan a jövőben is betölthesse, sőt a lassú, de biztos elsorvadás előtt áll. Pedig főiskolánknak ezen történelmi hivatású jelentősége nem csökkent, sőt még sokkal fontosabbá lett. Hiszen ennek a főiskolának itt, a trianoni határvonalon világító toronyként kell fényleni és irányt mutatni a vonalon túl a sötét éjszakában botorkáló testvéreinknek. Ennek a főiskolának kell nevelni — a legmagasabb műveltség és tudás megadásával — azokat a férfiakat, kik hivatva lesznek Hazánk elesett igazságáért a protestáns népeknél a meggyőzés fegyverével küzdeni. Helyzetünk szinte reménytelennek látszott! Hiányzott az anyagi erő a nélkülözhetetlen fejlesztéshez. A nagy alapítványok, melyek nagyrészben papirosban feküdtek, elértéktelenedtek. A föld- és szőlőbirtok a lehető legrosszabb konjunktúrába került; híveink áldozatképessége kimerült, mert a gazdasági helyzet mostohasága kifosztotta őket. De „ahol a legnagyobb a veszély, ott van legközelebb az Isten /" Megvilágosította az Úr nagy kultuszminiszterünk elméjében azt a szükségességet, hogy ezt a nagy nemzeti értéket, ezt a tradíciókban rejlő őserőt, amit történelmi levegővel telített főiskolánk képvisel, nem hagyhatja elpusztúlni, sőt annak nagyarányú fejlődését is biztosítani kell a magyar feltámadás szolgálatában. Ennek a felismerését azonnali nagyarányú gyors cselekvés követte, melynek egyik nagyszerű eredménye a mai alapkőletételünk. Ha a Mindenható kegyelme tovább kísér minket és mi erős, szent akarattal dolgozunk tovább a jövőért, megtartva ősi tradícióinkat, úgy hiszem, itt is beteljesedik Aggeus próféta ama jóslata: „Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél". Hogy ez így legyen, azon hő imával helyezem el az átadott okmányt-a kőben: „Más fundamentumot senki sem vethet azonkívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus." (I. Kor. 3:11.) E beszéd után a főiskolai világi gondnok a megjelenésben akadályozott Dókus Ernő egyházker. főgondnok helyett az okmányt az alapkőben elhelyezte. (Az alapkő a főbejáró alapfalának keleti sarkában van, márványlappal fedve, téglával befalazva. Utána készült a kiugró rész.) Ezután a közönség feszült figyelme és lelkes megindultsága mellett az alapkőre kalapácsütést tesznek emelkedett szellemi jelmondatok kiseretében.