Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

24 Az okmány szövege: „Más fundamentumot senki sem vethet azonkívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus." I. Korinth. 3: 11. Ez az internátus az első épülete annak a több pavillonból tervezett internátusi telepnek, amelyen a sárospataki református főiskola gimnáziumi tanulóit óhajtjuk elhelyezni a kor kívánalmai szerinti nevelés céljából. Az egész internátusi gondolat, különösen az a része, amely Sárospatakon a jobbmódú reí. családok gyermekeinek is nevelő-intézetet kivánt emelni, főiskolánk körében több alkalommal, több egyén részéről kifejezést nyert. Ezek közül csak azokat említve meg, akik időnként legerősebben szállottak síkra egy ilyen intézmény érdekében, Báró Vay Miklós főgondnok és Dókus Gyula gondnok nevét említjük fel. Az internátus céljára e telek már 1912-ben megvétetett 56.004 korona (mai pénzben 64.96495 pengő) áron. Terjepelme 8.059 •-öl. Az internátusi gondolat újabb felvetése, megépítése s abban éppen ennek az első épületnek olyan berendezése, hogy a vagyonosabb világi családjaink fiainak a modern nyelvekben, elsősorban az angolban és a sportokban olyan kiképzést biztosítson, amely az angol egyetemekre küldendő fiainkat alkalmassá teszi arra, hogy ott, mint egyenlő műveltségű ifjak, az angol társadalom jövendő vezetőivel az angolszász fajnak e világhírű collegeiben tanuló fiaival, a szellemi és erkölcsi kapcsolatot előkészíthessék, — egy ilyen, köznyelvben csak röviden angol rendszerű internátusnak létesítése, országunk jelenlegi, halhatatlan érdemű vallás- és közoktatásügyi miniszterének : dr. gróf Klebelsberg Kunó őnagyméltóságának érdeme. A magyar nemzeti érdekeknek mindent alárendelő magas szárnyalású elgondolása és teljesen államköltségen való felemelése, elismerése és jutalma kíván lenni annak a 400 éves kulturális munkának, melyet e főiskola 1531-től jó és balszerencse között egyforma akarattal a tiszta evangéliomi hitnek, a most reformátusnak nevezett egyház védelmére és megtartására, egyúttal az azzal egybeforrt magyar nemzetnek, jelenleg oly gyászosan megcsonkított, de csonkaságában még féltőbb aggodalommal szeretett Csonka-Magyarországnak érdekében országos elismerés mellett folytatott. De nemcsak elismerés és jutalom, hanem egyúttal az eljövendő századokra zálog és pecsét arra, hogy a multak nemes és szent hagyományain minden erővel és igyekezettel építi tovább dicsőséges örök fejlődésében evangéliomon nyugvó egyházát s pillanatig sem szűnik megélő, igaz hittel