Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

25 egy és más sajnálatos, de a viszonyok által érthető hátrányait felhánytorgatni. Ilyesmi az ő művelt, finom lelkétől mindig távol állott. Amilyen törekvő, ambiciózus ifjú tanár volt dr. Csiky Kálmán, csak természetes, hogy végcélja s ideálja neki is az egyetemi katedra volt, — ezt a pataki iskola egyik tanárától sem vette és sohasem is veheti zokon,— de becsületesen és őszintén szentelte magát pataki tanári hivatásának s volt olyan művelt és következetes, hogy nemcsak külsőleg, hanem szivvel és lélekkel a pataki iskolához tartozónak érezte magát, ha egyszer ide kívánkozott. Én dr. Csiky Kálmán barátommal 1907 szeptember havában a joghallgatók által a Központ vendéglőben tartott jogásí-ismerkedő estélyen találkoztam legelőször. Kedves szokás volt abban az időben, hogy iskolai év elején a jogászok az egymással való összeismerkedés s a barátság ápolása céljából u. n. ismerkedő estélyt tartottak, amelyen az arra meghívott tanári kar is mindig szívesen vett részt. Az ismerkedő estére kissé elkésve érkezve, a terembe lépve, egy toasztozó ifjú tanárral, Csiky Kálmánnal találtam magam szemben. Mintha most is előttem állana a kipirult arcú, lelkesedéstől sugárzó ifjú tanár, aki boldogan tesz hitvallást a sárospataki főiskolát betöltő nemes tradíciókkal való kapcsolat létesülésének ránézve kimondhatatlan öröméről s vallja magát boldognak, hogy életének legszebb célját, a tanári hivatást, a sárospataki jogakadémián kezdheti meg. Nem volt ez nála frázis, mert ő valóban teljes lélekkel igyekezett pataki tanár lenni. Pedig a pataki iskoiában tanárnak lenni — ha csak valaki nem akar a hétköznapiság és jelentéktelenség szürkeségébe sülyedni — nem oly egyszerű s könnyű dolog, mint pl. egy mult nélküli újdonsült állami iskolában. Itt, Patakon, a több százados mult kötelez, itt a tanártól többet várnak mindennemű tanári kötelességei teljesítésében, mint sok más helyen, többet a tanítási készségben és eredményben, többet a tudomány előbbrevitelében, de ezek mellett még a tanárra iskolafenntartási, egyházi- és iskolapolitikai feladatok, kötelességek és harcok várnak. Kellő anyagi megalapozottság nélkül, szinte magára hagyatva — mert a tiszáninneni ref. egyházkerületnek sohasem volt meg a kellő anyagi ereje a főiskola támogatására — kell küzdeni a főiskolai rangért, amelynek biztosítéka a lehetőleg minél több főiskolai fakultás. A 70-es években úgyszólván bölcsőjében halt meg szerény kezdet után a filozófiai fakultás s a dr. Csiky Kálmán Patakra jövetelekor már fenyegető árnyként borult a főiskolára a jogakadémia elsorvadásának a veszélye s ezzel a főiskolai jellegnek a csorbulása. Sülyedőben volt országosan a joghallgatók tanulási fegyelme és kedve, a joghallgatók zöme az egyetemekre húzódott, amelyeken a hallgatás defacto nem volt kötelező s a jogakadémiák, így a pataki is, egyre nép-