Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

5 dolkodó ember exinsztenciális rezonálását teszi szükségessé.

3 Egyetlen theológiai axióma van, amelyre minden más theo

: lógiai tétel építhető és ez nem más, mint Istennek és az Ő Igéjének realitása. És egyedül ez a valóságos Isten az, aki istenessé, vagyis élettől telítetté teheti a mindekori theológiát azáltal, hogy az Ige, Szent Lélek és hit egyidejűségében Önmaga és a theológiailag gondolkodó ember között egy oly életviszonyt létesít, amely messze maga mögött hagyja az alany-tárgy ismeretelméleti sémáját s az életaktus és a gondolkodási aktus sajátos egybefoglalása által megakadályozza azt is, hogy Isten merő tudományos tággyá alacsonyulhasson s Őt mindvégig meghagyja amaz életviszony kezdeményező alanyának, amelyre való módszeres és kritikai önráeszmélésünk adja és biztosítja a tudományos theológiai gondolkodás életét. A theológia életéről tehát csak addig beszélhetünk, amíg vannak és lesznek az Istennel élő viszonyban lévő, önmagukkal az élet és gondolkodás együttes síkjában leszámolni tudó tudós theológusok, akik Kierkegaarddal együtt vallják azt, hogy „nincs nevetségesebb dolog, mint az a felfogás, mely szerint bűnös vagy vétkes voltunknak kérdése a kívülről tanulás rubrikája alá tartozik." A theológiának exisztenciális jelentősége csakis a bűnbánó emberek előtt van s koránt sincs és soha se is lesz az olyan emberek előtt, akik a dogmatikai studiumot csupán megemészthetetlen, de azért mégis önmaguk által lenyelendő, élettelen masszának tekintik, avagy a hittételek fagyos, merően értelmi elfogadása, és érdeklődésnélküli agyonhangsúlyozása közben az egyházi életben csupán a kirakatos és képmutató keresztyének amúgy is gombaként szaporodó táborát növelik. Az eddigieket összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy a theológia életéről beszélni csak az tud, akinek theológiai gondolkodását, tudományos theológiai fogalmait, vallott és hirdetett dogmáit, hittételeit az az élő kölcsönösségi viszony motiválja, amelyben teremtő, megváltó és megszentelő Istenével él. Az ily theológus szemében minden tudományos theológiai irány, minden sajátos theológiai ideológia és terminológia, minden egyes dogma csak annyit ér, amennyi életlehetőség van benne összesűrítve és amennyi életlehetőség árad ki belőle. Mert az igazi theológia az Isten által motivált életből és az Istennek tetsző életért van. Nem elég tehát csak a theológia életéről beszélni, de ugyanakkor hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az élet theológiáját akarjuk nyújtani. 3 A theológiai gondolkodásnak, mint sajátos, exisztenciális gondolkodásnak részletesebb kifejtését lásd: Vasady: „A theologiai gondolkodás, mint exisztenciális ügy" c. előadását; megjelent a Lelkészegyesület, 1930. 41—42. sz.-aiban.