Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1930

118 segélyző Egyletét, amelynek önkéntes belépés útján minden növendék tagja lehetett. Azonban miután kevesen léptek be az egyletbe, pedig csak 1 írt 50 kr. volt a tagsági díj, tehát a beteg növendékek közül, akik az egy betegszobában nem fértek el, megint csak lakásukon gyógykezeltettek a régi rendszer szerint, az ápolónő koronként meglátogatván őket, ami igen hátrányos volt a gyógyulásra nézve. A következő évben magukra nézve kötelezővé tették ugyan az ünnepekre járó tanulók a kötelező belépést, azonban ezzel szemben a megnövekedett kiadások még kedvezőtlenebbé tették az egylet anyagi helyzetét. 1864-ben Reisz doktor mint járási orvos Nagymihályba költözvén át, az iskolai orvosi állásra dr. Kálniczky József választatott meg. Ő mint iskolaorvos 1873. év közepéig működött. mert abban az évben elhalálozott. Az ő működése alatt semmi változás nem történt a tanulók gyógykezelésében. Az egylet pedig az év végén 1873-ban csak 53 frt. 60 kr.-al zárta le számadásait, amelyet még az utolsó félévi gyógytári tartozás is terhelt; tehát tulajdonképen csak adósság maradt fenn. 1873-ban dr. Kun Zoltán, mell-, torok-, orr- és fülbetegek Budapesten lakó szakorvosa hivatott meg a főiskolai orvosi állásra, melyet szeptember 19-én foglalt el. Megérkezése után másnap a közigazgató úrral jelentkezés végett mentem be a kollégiumba. Amidőn elképedve látom, hogy az udvarban vagy 50 szekér áll hozzákötött lovakkal, azoknak a nyerítése fogadott. A kis tanúlók pedig a szekerek között szaladgáltak. Ezen szokatlan botrány hatása alatt rögtön felmentem az akkori közigazgató, Antalffy János úrhoz s kértem azonnal, távolíttassa el a szekereket az iskolaudvarról, mert az mégsem tűrhető meg közegészségi és testbiztonsági szempontból, hogy a Múzsák udvarát Augiás istállójává alacsonyítsák le. Megvakarta az öreg közigazgató úr a fejét ezen feltűnő kérelemre, de azért rövid gondolkodás után meghúzta a csengőt az iskolaszolga jelentkezésére és kiadta a szigorú rendeletet, hogy a tulajdonosok azonnal fogjanak be és távozzanak az iskolaudvarról, mert az iskola orvosa nem engedi meg, hogy ezentúl az iskolaudvarát a lovak berondítsák. Emellett bizonyos indignációval jelentette ki előttem, miszerint csudálkozott azon, hogy az eddigi iskolaorvosok ezen ősi szokáson alapuló dolgot elnézték a közegészség rovására. Nagy volt aztán az elégedetlenség a jó falusi atyafiak között, hogy régi jó szállóhelyükről kizavartattak, ahol lovaikat egész napra is nyugodtan őrizet nélkül hagyhatták. Az iskolaszolgának pedig kötelességévé tette a közigazgató úr, hogy a lovak által berondított helyeket mészporral hintsék be s a szennyet seperjék össze, hogy az udvar tisz-