Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929
194 Ha keressük a vádpontokban Perényi elí'ogatásának igazi okát, nem fogjuk megtalálni. E vádpontok igen gyengék arra, hogy azok alapján egy főemberét oly hirtelen összezúzza az uralkodó, hiszen minden vádpont olyan sánta, hogy ma sem okoz nehézséget a megcáíolásuk! Ferdinándban volt a főok: félt Perényi roppant vagyonától, nagy tekintélyétől! A felségsértés, törökkel való cimborálás vádja csak tetszetős ürügy volt, hogy megfélemlítse nemcsak Perényit, hanem általában a magyarokat. Pedig Perényi elfogatása nem használt Ferdinándnak. Mikor elfogatta Perényit, a visszavonuló hadsereget rögtön ott hagyta Báthory Endre sok magyar úrral és számos katonával. 17 5 Thurzó Elek helytartó, a király jobbkeze, hamarosan lemondott s egyik okul Perényi elfogatását hozta fel: „Nec celo M. V. quod certe graves curas et anxietates meas captivitas D. Perényi non mediocriter auxit." 17 6 Ferdinánd látta a kedvezőtlen hangulatot és gondolva, hogy a török újra támadni fog, még 1542-ben országgyűlést hirdetett. Bármennyire érezték az urak, hogy szükséges tanácskozni az ország védelméről, nem siettek az országgyűlésre, mert féltették személyüket ép a Perényi-eset miatt. S Ferdinánd kénytelen volt külön megnyugtatni őket, hogy nem lesz semmi bántódásuk, csak jöjjenek s meg fognak győződni, hogy igen nagy oka volt Perényi elí'ogatásának. — De még úgy is kevesen gyűllek össze. 17 7 Ferdinánd szerette volna Perényit árulónak nyilváníttatni, viszont a rendek kívánták, hogy hozzák Perényit Pozsonyba, állítsák országos törvényszék elé s ne tartsák az országterületén kívül elítélés nélkül fogságban. De Ferdinánd nem hozatta Pozsonyba, mert nem lévén tárgyi bizonyítékai, csak besúgásokra, mende-mondákra támaszkodhatott. Azt ugyan megígérte, hogy magyar törvényszék elé állítja, ha Németországból visszatér, de ez sem történt meg. 17 8 Perényi elfogatása pillanatnyi megdöbbenést okozott, de nem némította el a rendeket, hogy kiszabadítása érdekében mindent elkövessenek. Az országgyűlések egész sora emelt szót érdekében, ami maga döntő bizonyíték, hogy Perényi ártatlan volt. Ha nem érdemelte volna meg a szolidaritást, bizonyára nem állottak volna mellé oly egységesen a rendek s nem sokat törődtek volna vele. Azonban már az 1543 júniusi debreceni országgyűlés igen hosszan indokolva kéri szabadon bocsátását s hogy súlyt adjon kérelmének, kifejezik a rendek, hogy „. . . parati sumus pro ipso apud eius maies17 6 Szalay: i. m. IV. 251. 17 8 Pray: Ep. Proc. II. 124. i" Fraknói: M. 0. E. II. 403—405. i's U. ott 418.
