Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1929

192 mert távollétében Perényi volt egyik biztosa és pedig súlyos szavú biztosa; sőt pótutasításában meghagyta a gyűlést vezető két biztosnak, Batthyány Ferencnek és Beck Márknak, hogy különösen Várday, Thurzó és Perényi tanácsát vegyék igénybe.

16

6 Szinte érthetetlen tehát, hogy alig pár hónap múlva vitéz, önfeláldozó magatartása után letartóztatták. Elfogatása kétségkívül bosszú műve volt. Kitűnik ez Istvánffy feljegyzéséből: „Jani priden affectati regni suspicionis insimulatus erat: quoquo minus Pestum recuperari potuisset ejus culpae, et occultis cum hoste consiliis tribuebatur: et Ferdinandus miti quidem ingenio, ac singulari clementia princeps: sed delatorum verbis aures praebens, nec non causa minuendae infamiae ex faedo receptu conceptae, avertendisque hominum sermonibus, clarissimum virum, veteribus potius delictis, quam novae proditionis culpae obnoxium in vincula conjiciendum decrevit".

16

7 Vádlói 32 pontból álló vádiratot szerkesztettek ellene. Elfogatásának egyik okául hozzák fel azt a szövetkezést, melyet Sárospatakon, még 1542. II. 24-én kötött Báthory Andrással, Ráskai Istvánnal és a három Homonnayval, holott e szövetkezés magánjellegű volt, melyben egymásnak védelmet ígértek „a felség iránti hűség csorbája nélkül.'

6

8 Ezt úgy tüntette fel Serédy Gáspár, hogy Ferdinánd ellen irányult. Serédy u. i. ekkor feszült viszonyban állott Perényivel

l6

y s árulkodásával akarta megbénítani ellenfelét. Ferdinánp hitelt is adott neki, holott afféle szerződések — mondhatni — napirenden voltak a mohácsi vész után. U. i. abban a zűrzavaros korban a törvény legtöbb esetben holt betű maradt, a központi hatalom nem volt elég erős annak végrehajtására; azért az önsegély egy speciális fajává fejlődött az egymás közti szövetkezés. E szövetkezések és magánegyezmények sokszor országrészek békéjét biztosították s nem egyszer a király közvetített a felek között. Ha azonban a király híveinek szövetkezéséről, egymás érdekeinek védelméről volt szó, felesleges volt a királyi közvetítés. Ferdinánd azt vette különösen rossz néven s a miatt táplált gyanút, hogy ellene történt a szövetkezés, mert csupán királyi felségről volt szó, őt magát kifejezetten nem említették. Ez a szövetkezés nem lehetett igazi oka elfogatásának, hisz akkor ugyanazon okból Perényinek szövetséges tarsait is elfogathatta volna Ferdinánd; ez csak Serédy rosszakaratú beállítása, mivel ő Perényi vagyonára áhítozott. Volt még egy különben kitűnő férfiú, aki Perényinek ártott s előmozdította elfogatását: Frangepán Ferenc egri 16

6 Fraknói: M. O. E. II. 304—22. 16

7 Istvánfíy : i. m. XV. 157. 16

8 Szalay: i. m. IV. 250. Lukinich: i. m. 39.